Amikor az Úr Mózesre a népével kapcsolatos nagy terhet ruházza (milyen szépen fejezi ki Mózesről Miron Costin: „au avut pre singur Dumnezeu dascăl, rost către rost”), ez panaszkodik, hogy nehézkes a beszéde. Az Isten azt tanácsolja neki, hogy kérjen segítséget a testvérétől, Árontól, aki jó beszédkészséggel megáldott.
Az embereknek szónokokra is szükségük van. Mózes tolmácsolja Isten szavát, csodákat tesz, elvezeti Kánaán felé a kiválasztott népet. És mégis, a világnak szónok is kell.

*

Az a rendkívüli küzdelem Mózes és a Fáraó között! Micsoda dialógus! Mózes megjelenik a Fáraó színe előtt, hogy közvetítse az Úr akaratát a kiválasztott népnek Egyiptomból való távozása ügyében. A Fáraó még kegyetlenebbül kezdi üldözni őket. Mózes a pásztorbotja segítségével csodákat tesz. A Fáraó hivatja a varázslóit, azok is képesek csodákat művelni. Mózes vérré változtatja a vizet, Egyiptomot békákkal bünteti, tetvekkel, sáskával, vér-, kő- és tűzesővel; elhullanak a háziállataik, még a varázslók testén is kiütések támadnak. De a Fáraó szíve kemény marad, mint a kő. Pontosabban, az Úr tette azt kőkeménnyé, hogy a jeleit megmutassa, hogy „megsokasítsa csodáit”. S amikor a nappali sötétség sem képes meglágyítani a Fáraó szívét, az Isten halált küld az elsőszülöttekre Egyiptomban, az állatok és az emberek fiaira egyaránt. És csupán ezek után engedtetik meg Izrael fiainak a távozás.
Mennyi csoda ahhoz, hogy az a nép elindulhasson az úton, amelyről nincs visszatérés!

*

Kiválasztott nép! Állandóan ezt ismétli az Isten: Ha megőrzitek a szövetségemet, enyéim lesztek. Ellenségeid ellensége leszek, ha hallgatsz énrám.
„Mert te keménynyakú nép vagy.” (Exódus, 32:3.)

*

Az államvezetők vigasztalására: mennyit zsőrtölődtek a zsidók Mózes ellen. Mikor az üldözésükre küldött egyiptomiak utolérik őket, halálra rémülnek: „Inkább rabok maradtunk volna Egyiptomban, minthogy elvesszünk itt a pusztában.”
A tömegek rabszolgalelke.

Fordította Bartha György

(Folytatjuk)