45. Állásban Hug Blochnál

…André helyzete valamivel megalapozottabbá vált: állást kapott Hug Blocknál. Mivel Block az elsők között volt, akik Leicával dolgoztak, a legrangosabb francia, brit és német magazinok jelentették meg riportjait. Mivel kiterjedt kapcsolatai voltak az európai sajtóban, alapított egy kis ügynökséget — a Hug Block ügynökséget — a rnaga és más fényképészek munkáinak elhelyezésére, és Fritz Gorót bízta meg a vezetésével. Block olyan menő fényképész volt, hogy egy segédre volt szüksége, aki cipeli a felszerelést, segít a képek előhívásában és másolásában, és olykor fényképez is neki. Goro, annak ellenére, hogy Bécsben megjárta vele, beajánlotta Andrét, és Block (…) felvette őt, de persze nem állandó státusba.
Capa, későbbi elmondása szerint, 1934. február 6-án, kedden kezdett Blocknál dolgozni, azon a napon, amikor a Chambre des Députés újból összeült az új kabinet kinevezésére. A fasiszták bejelentették: akkora demonstrációt rendeznek, hogy mialatt a miniszterelnök, Edouard Daladier a Palais Bourbonban beterjeszti a kabinet névsorát, be fog hallatszani az ülésterembe az odakint összegyűlt tiltakozó tömeg kiabálása. A különböző baloldali frakciók óriási ellentüntetésre mozgósítottak.
… Az erőszakot megelőzendő, a város a Palais Bourbon környékén mindenhonnét eltávolította az utcai fákat övező súlyos öntöttvas rácsokat, mert a párizsi csőcselék régi szokása szerint mindig azokkal dobálta meg a támadó rendőröket. Hug Block lakásába, amely egy nagy, szecessziós épületben volt a jobb parton, épp a Mirabeau hídnál, barátok állítottak be, sokan pedig telefonáltak, hogy beszámoljanak a legfrissebb fejleményekről. Végül, valamivel hat óra előtt, Block szólt Andrénak, hogy fogjon egy gépet meg egy csomó filmet és menjen vele. A Cours-la-Reine-hez hajtottak, leparkolták a kocsit, és gyalog mentek tovább a Place de la Concorde-ra. A nap lenyugodott, az idő hirtelen lehűlt. Jeges köd borult a téren összegyűlt több ezer tiltakozó fölé. A Palais Bourbonhoz vezető Concorde hídon hat nagy rendőrségi teherautóból, gyalogos rendőrökből és kétszáz lovas rendőrből vont kordon állt. A nyugtalan tömeg először furán csendes volt, de kisvártatva csoportosan jelszavakat kezdtek zúgni, és rázendítettek a Marseillaise-re. A rendőrség visszaszorított néhány áttörési kísérletet. Azután, valamivel negyed hét után a tömeg körülvett, egy buszt, leszállította az utasokat, majd betörte az ablakait, és felgyújtotta. Mikor a rendőrség és a tűzoltók el akarták oltani a tüzet, a csőcselék kőzáport zúdított rájuk, és hozzájuk vagdosott mindent, amit csak ért, még a vasszékeket és -rácsokat is a szomszédos Tuilleriák kertjéből. Pár perc múlva a zendülés valódi harccá fajult. A lovas rendőrök kivont karddal rontottak a tömegre, a zendülők borotvapengékkel megtűzdelt seprűnyelekkel püföltek embert és lovat.
Mikor besötétedett, a helyzet a téren sebes tempóban fajult tovább. Mivel a zendülők kiverték a legtöbb utcai lámpából az égőt, csak a fáklyák és tüzek világítottak, groteszk árnyakat festve a környező épületek falaira. A támadók végső rohamra sorakoztak fel a híd ellen. A rendőrség tüzet nyitott. Több zendülő életét vesztette, és sokan megsebesültek. A környező kávéházakat elsősegélynyújtóhelyekké alakították. Orvlövészek másztak fel a Cours-la-Reine-t szegélyező gesztenyeiákra, hogy jobban lövöldözhessenek a hídon a rendőrökre. André közelebb akart férkőzni az akcióhoz, és szemlátomást nem törődve a veszéllyel, egyre beljebb nyomult a tömegbe. Block tartotta vissza ezzel az intelemmel: „Legföljebb azt éred el vele, hogy súlyosan megsebesítenek”, és André megszívlelte a szavait. Ez volt az első leckéje, hogy ki tudja számítani, meddig kockáztathat a munkájában…

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)