48. Két André – egy szekéren

Hasonlóan Blockhoz, Kertész is azon fényképészek szűk köréhez tartozott, akiknek a munkájára legnagyobb brit és nyugat-eúropai képes újságok folyamatosan igényt tartottak. De André, míg Blockra láthatólag féltékenykedett, Kertészben olyan embert talált, akit magyar származású atyai barátai és mentorai — Kassák, Kepes, Guttmann — közé sorolhatott.
Az 1894-ben, Budapesten született Kertész 1912-ben vette első fényképezőgépét, és az első világháború alatt, az osztrák—magyar hadseregben szolgálva megható és bensőséges felvételeket készített a katonák mindennapi életéről. A háború után egy részvényügynökségnél dolgozott, de továbbra is fényképezett, és 1917-ben jelent meg először munkája. 1925-ben Kertész elhatározta, hogy hivatásos fényképész lesz. Párizsba költözött, és néhány év leforgása alatt számos barátra tett szert — köztük volt Mondrian, Colette, Brâncuşi és Man Ray, akikről emlékezetes portrékat készített. (…) 1928-ban vett egy Leicát, amelyet könnyen kezelhetőnek, nem feltűnőnek, és gyorsnak talált. A Leicával oly szép és meghittséget sugárzó képéket készített, amelyek lenyűgözték a kiadókat, csak a kis formátumú, nehezen retusálható negatívok miatt kifogásolták őket. Amikor — még abban az évben — megalakult a Vu, a német képes újságok francia megfelelője, Kertész lett az egyik főmunkatársa. Az 1930-as évek elején jelentős hatást gyakorolt a Párizsban dolgozó fiatal fényképészekre, köztük Henri Cartier-Bressonra, Chimre, Brassai-ra, (akit Kertész megtanított a sötétben fényképezés technikájára) — és André Friedmannra.
Amikor André megkérte, segítsen neki munkát találni, Kertész adott neki néhány nagyítanivalót, de az eredmény nem volt kielégítő, André ugyanis felelőtlen és pontatlan volt. Ha esett az eső, mikor reggel felébredt, képes volt ágyban maradni. De Kertész, ha csalódott is André sötétkamrai munkájának teljesítményében, meglátta benne a jó képességű fényképészpalántát. Pillanatnyilag azonban csak egy-két jelentéktelen megbízást tudott neki szerezni kisebb fotóügynökségektől.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)