CSAK SZERETNÉ

Molnár Ferencet vacsorára hívta meg egy előkelő bécsi orvosprofesszor. A háziasszony egy nappal előbb felhívta a világhírű írót, és megkérdezte: »Kedves Molnár, ne haragudjon, hogy zavarom, mit szeretne enni vacsorára?«
Molnár így válaszolt: »Ha már olyan kedves, hogy megkérdezi, megmondom. Vegyes meleg magyar hors d’oeuvre (előétel), utána felsálszeletet különböző körítésekkel és savanyúval, majd pulykapecsenyét, végül pedig sonkás kockát és csokoládés tortát…« A háziasszony lelkendezett: »Nahát igazán kedves, minden rendben
lesz..«
Molnár közbevágott: »Ezt szeretném enni… Nagyon szépen kérem azonban, csináltasson nekem spenótot tükörtojással, és utána almakompótot, mert viszont csak ezt szabad ennem vacsorára!«.

Színházi Élet, 1936/2

CÚGOS

Mostanában egy igen édes kislányt vezettek be a társaságba, akit a mamája alaposan kioktatott, hogy csak olyan fiúkkal üljön, táncoljon és beszélgessen, akik partiképesek.
»De hogyan fogom tudni a fiúkról, hogy melyik partiképes — aggályoskodott a kislány —, hiszen alig ismerek közülük egyet-kettőt?«
»Majd én mindig jelt adok«, válaszolta a mama, s azóta, ha a lánya nem megfelelő fiatalemberrel ül, mindig megjelenik, és: »Jaj, kislányom, ülj csak egy kicsit odébb, itt szörnyű cúg van, még meghűlsz!« felkiáltással szétriasztja a fiatalokat.
— No és a fiatalurak mit szólnak ehhez?
— Elnevezték a kisasszonyt »cúgos kislánynak«.

Színházi Élet, 1935/50