Apró gyermek bújt meg a kardvirágok mögött, onnan lesi a morzsát szedő galambokat. Kérdem tőle, miért bujkálsz, amikor ezek a galambok itt mászkálnak a lábunk előtt, nem félnek semmitől, nem bántja őket senki…
Azt mondja, azért, mert hiába nem félnek, mégsem lehet könnyen beléjük rúgni.
Kérdem, miért akarsz te a galambokba belerúgni. Azt feleli, azért, hogy legyen beléjük rúgva.
Hallgatok és töröm a fejem, még mit kérdezhetnék.
– Miről tárgyaltok ti itt, az unokámmal, szólít meg egy ismerős. Mondom, miről tárgyalunk.
– Gyere, Palkó, mondd meg szépen a bácsinak, hogy hívnak téged, na, gyere már, Palkó!
Jön Palkó, nyújtja a kezét és azt mondja, Palkó.
– Hát a másik nevedet nem mondod meg a bácsinak, Palkó? Ugye, megegyeztünk, hogy neked van másik neved is, Palkó…
– Van nekem másik nevem is, de azt most nem mondom meg, csak azt, hogy Palkó! Ennyi elég a bácsinak, legyen elég mára…Most pedig mondd el a vesédet, amíg nekem sikerül belerúgni a galambokba…
– Hallod, mit mond az unokám? Hogy mondjam el neked a vesémet. Ugye, neked is van ilyen palkószerű unokád?
– Palkószerű unokám nincs, az én unokáim leánygyermekek.
– Hát az baj. Nagyon nagy baj! Tudod, mi a baj ezekkel a leánygyermek unokákkal? Az a baj velük, hogy leánygyermekek. Velük nincs amiről tárgyaljon egy magamfajta nagyapa.
– A vesédet nem mondhatnád el egy leánygyermeknek? Csak egy palkószerűnek?
– Nem. Azt nem. Hogy venné ki magát, ha leánygyermeknek magyaráznám, milyen nehezen pisilek, s mivel? Hogy venné ki magát? Te hogy állsz a veséddel?
– Köszönöm, egyelőre meg vagyok elégedve a vesémmel.
– Az jó, mert akkor most elmondom én neked a vesémet.
Meghallgattam mindent, amit elmondott a veséjéről, s csak annyit tettem hozzá, ilyenkor legjobb, ha megeszik egy görögdinnyét, az kimossa a veséjét.
– Görögdinnyét? Még az hiányozna nekem, a görögdinnye! Hát nem olvastad, hogy a görögdinnye cukrot visz be az ember szervezetébe? Fölösleges kalória a cukor, nincs annál veszedelmesebb.
– Akkor sört kell inni, mondtam elbizonytalanodva.
– Sört? Még az hiányozna nekem, a sör! Hát nem olvastad, hogy a sör miket művel az ember szervezetével? Hogy abban is ott van a fölösleges kalória?
– Miért olyan nagy baj, ha van az embernek egy kis tartalékolt kalóriája, kérdeztem okoskodva.
– Azért olyan nagy baj a fölösleges kalória, mert attól fölélednek az ember betegségei. Ameddig nincs bennünk fölösleges kalória, éppen csak éldegélnek szervezetünkben a bacilusok és vírusok, győzedelmeskedni nem képesek, ezt tudományosan úgy mondják, lappanganak, még tudományosabban pedig úgy, hogy vegetálnak. Te nem szoktál orvosi könyveket olvasni?
-Szoktam, sajnos, szoktam, vallottam be halkan, kissé szégyenkezve.
– Hányféle betegséged van, kérdezte bizalmasan.
– Sokféle.
– Súlyos is van közöttük, vagy mindenik csak olyan, mint a tyúkszem, lúdtalp, árpa, vagy a szimpla pattanás?
– Súlyos, az nincs. Minden betegségem csak olyan, mint a tyúkszem, lúdtalp, árpa, vagy a szimpla pattanás. Esetleg a májammal lehet valami, a szívemmel, gyomrommal, tüdőmmel, gondolom, a sok cigaretta miatt…
– Amíg a galambokat vadássza Palkó, nem mondanád el például a májadat? Vagy a tüdődet? Mert látom, most is szívod a cigarettát. Nem egyébért, csak azért, mert a betegségeket el kell mondani. Hogy legyenek elmondva. Az el nem mondott betegségek bent ragadnak a szervezetünkben, valósággal berozsdásodnak oda, mint egy vascsavar. Vagy mint egy dugó. Régi könyvekben olvastam, hogy egy tudós lement a kútba, s ott mondta el ami beléje volt szorulva, nem talált magának embert, akinek kiönthette volna a lelkét. Így vagyunk a betegségekkel is. Ki kell őket beszélni a szervezetünkből, ez olyan fontos, mint egy parancsolat. Nem bánom, a gyomrodat most hagyjuk ki, de a többit elmondanád, amíg a galambokkal van elfoglalva Palkó?
– Nem. A májamat nem mondom el. Sem a szívemet, sem a tüdőmet. Egy pattanást elmondhatok, csak azért, hogy legyen elmondva. Palkó is azért akar a galambokba belerúgni, hogy legyen beléjük rúgva. A másik nevét pedig azért nem mondta meg Palkó, hogy az egyik legyen nekem elég mára.
– Ilyen kötekedő emberrel még nem találkoztam. A lelkemet tettem ki, amíg elmondtam a vesémet, te meg cserébe egy semmi pattanást mondanál el, rosszabb vagy, mint Palkó…