Öregség tüköre. Akár a boldogság ideje is lehet.
Bennem az állat halott vagy félig-meddig az.
Marad az ember – a lélek halovány körvonalai.
Ezek közt élek. Magam vagyok. Tükröződöm.
Az idő az örökkévalóságba lassan elcsordogál.
Szeretteim arca mosódik szemem tükrébe zártan.
És szürke egyensorok állnak a Könyvben a betűk helyén.

A rémület is hatalmába keríthet a vágyott megérkezéskor.
A föld tudásból keveset tettem magamévá.
Most csak emlékezetemben ismételgetek.
A szélrózsa minden irányból utak vezetnek magamba.
Lépteim visszhangjai rég elcsitultak,
a világ tegnapjának minden mozdulata belém csobban.

Most feledhetek. Megérkeztem önnön középpontomba,
a magam kulcsait keresem, hogy felnyissam a legbelső
örök titok kiskapuját. Megérkezzem magam tükréhez,
hogy megtudjam nemsokára, ki vagyok.

Régóta féltem attól, hogy a tükör nem az igazat hazudja,
féltem attól, hogy hallgatása új formát varázsol belém.

Ma nem félek, hogy a tükörben átlendülök a nemlét fátyolán.

2020. szeptember 18.