Papírkatonák

„Keresztessy – papírkereskedő.”
Fantáziámban furcsán kapcsolódnak
Ő és a temető.

Utunk a temető felé
Menet s jövet,
El a lábas Jósika-ház előtt,
Piacon át
A Keresztessy során vezetett.

Temetőből jövet
Anyámtól könyörögve kértem
Pár krajcárt papírkatonákra.
Előre tudta, előre mosolygott,
Adta a pénzt,
És megenyhülten bólintott reája.

Micsoda vitézei voltak
Annak a régi Keresztessy-boltnak!
Sóvárogva nézték gyerek-szemek.
Világhódító hadserege volt
Ártatlan papírosból
Az öreg Keresztessynek.

Nekünk ott fenn a temetőben
Akkor csak egy sírunk volt és kicsi:
Testvérke sírja, pici leányka-sír –
Az élet alig pitymallott neki.

Megsokasodtak azóta a sírok
És elfogytak a papírkatonák –
Papírálarca lehullt mindeneknek,
Meztelen vasban mered a világ.

Az öreg Keresztessyt is kivitték.
Magával vitte büszke seregét,
De minden esztendőben egy napon
Sírja körül
Ezer gyertya és ezer öröm ég.
Látom seregét sírja körül állni –
Ezer gyerekszív ujjong messziről –
S tisztelegnek a papírkatonái.

1934 november 2.