Kulcsra zárt kapu a boltozat,
De csendembe ékelt hangodat

Jól elrejtettem réges-rég,
Ostoba hecc, szóbeszéd a vég.

Tudom is én, lesznek-e fények,
Szunnyadhat-e testben a lélek

S ha felocsúdik, vajon mire
Új fénynyalábok kis cetlire

Mázolva zöld lombot hajtanak,
Ragyogást, de végül csak egy vak

Napszak ösztön csetlik-botlik,
Ki vár reám és vajon melyik

Arctalan napon szólítanak,
Idéznek, míg ennek a dalnak

Is vége szakadt és megtudom,
Hogy gyilkolni tud a nyugalom.

Kilépőt kérek! Selejt a tér,
Az idő és ez az ösztövér,

Békétlenkedő csontszerkezet…
Így mekegtem míg megérkezett,

Míg hasadt két tudat közti gát
S míg legyűrtem ezt az éjszakát.

Közben a fegyőr átöltözött
S megállt egy csillag két drót között.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ