Az ártatlanság szókincs kérdése. El kell kerülnöd megnevezni a rosszat. A jó ember nem látja a rosszat, mert megtagadja azt, hogy nevén nevezze, hogy individualizálja, hogy tudjon róla. Benne is ott a gonosz, de valahogyan más összefüggésben van jelen.

*

Mit jelent a szó: tiszta? Mindent átfogó módon. Ami abszolút tiszta, ha úgy tetszik, minden tisztátalanságot is magába foglal. Szaporítva a tisztátalanságok számát, egyszerűen, valószínűséggé válnak.
Egyik foglalatosság miért tisztább, mint a másik, egyik öröm (az olvasásé például) miért érdeknélkülibb és tisztább, mint a másik? Mert több ígéretet zár magába. De az elemzés során könnyen feltárhatók a tisztátalanságai, amelyek nem semlegesítik egymást, csak úgy, ha megsűrűsödnek. Abban az örömben, hogy felfedezel valami mélyenszántó dolgot, valami reveláló igazságot, benne van az elismertetés ígérete, a sikeré is, és – a lehető leghelyesebb módon – az eljövendő világi boldogságé is. A hatalom ígérete. Amelyet, meglehet, hogy nem gyakorolsz, hogy meghagyod virtuális „erejében”, de amely, egyedül önmaga gazdagságában, a te tiszta örömöd alapanyaga.
A Paradicsom ez, a maga konkrétságában, ahol örvendhetsz annak, hogy megtalálod mind az örömöket. A Paradicsom, a fenti értelemben. Azt is mondhatnám, az a Paradicsom, amelyre a jó keresztény számít, ha életben van, ahol minden gyümölcsöt megkóstolhatsz, éppen a tiltottakkal kezdve. De csak megkóstolhatod.

*

Román tisztaság:
Amikor az ember meghal, mondja egy népi legenda: „ha bűntelen volt a test, a lélek tetőtől talpig végigcsókolja, mondván: Testem, virágom, milyen jól viseltél te engem, és mennyire vigyáztál rám.”
Freud valamelyik mai követője a tetőtől talpig való végigcsókolás kijelentést elemezné. De hagyjuk máskorra a maga tisztaságában létező dolgot. Csupán mondával van dolgunk, amely még szép is ráadásul.

*

Nagy Konsztantinusz legyőzi Liciniust: „ L’impureté fait place à l’impureté… » kiált fel a kedves Montherlant.
Igaz, a kereszténység is hozott magával tisztátalanságot. De olyat, amelyik összetettebb. Ezt általában elfelejtik.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)