Elszaporodtak a fölös nyomtatványok
és az analfabéták –
így aztán tornyokban a szemét,
már fudokolnak a vizek, az imádkozó sáskák,
s a bálnák plasztikot esznek.

Egyre több piramis bújik elő
a múltak törmelékéből,
félszeg talicskák és fejetlen tyúkok
úszkálnak szanaszét –
már a Duna is túlsúlyos,
maholnap megszilárdul, mint a kihűlt láva
s az ember csak integet a partról
egy távolodó istennek:
hahó! én vagyok az a bögre,
– ugye emlékszel – amin rajta felejtetted
anno a nagyujjad nyomát.