Válogatás Gárdonyi Géza Titkosnapló-jának „rekeszeiből” (1)
A NAPLÓ 1915-1922-ból:
1915. 12. 27-én ismertem meg: micsoda ereje van a „mondta”, „szólt” törlésének és más szókkal való helyettesítésének. Ezernyi ige élénkíti, színezi, gazdagítja az írást.
1916. György 12. Életfordulat. Tegnap azon gondolkodtam, hogy nem érdemes a negyedik hadikölcsönre jegyeznem, mert az adósság annyi nyugtalanságot okoz, amennyivel nem ér fel a pénz. Ma délelőtt is, hogy ezt a gondolatot fonom, egyszerre rávilágosodik, hogy az egész életem a pénz iránt való gyötrelmes nyugtalanság volt. A lelkem mindig: mint egy fájó rezgésű tű, holott egyszerre gazdag vagyok, ha eltökélem, hogy kevéssel beérem. Akkor egyszerre elérem a legnagyobb vagyont, a nyugalmat, amelyre teljes életemben vágytam, de épp ezért szüntelenül zaklattam magamat, és ebbe múlt bele az életem és egészségem. Vénségemre tört hajóként értem a révbe.
28. Ma világosodtam rá, hogy az egészség négy forrásából mindmáig elmulasztottam a mozgást, a levegőt, a napfényt. Hogy minden ízbe valamit kell tennem. Valamit, ami nem tartozik oda, stb.
Mária 1916. Másodszor történik, hogy a Nobel-díjjal kapcsolatban említik a nevemet. Most a Borsszem Jankó vasárnapi száma. Ez konstatálja azt is, hogy „magyarul senki se tud úgy: a nyelvnek nem ismert, új szépségei pompáznak” stb. Tehát hiába borítanak rám sötétséget.
Péter és Pál 29. Életem munkásságának nagy gyümölcsei kezdenek hullani ölembe. Légrádyék ellenvetés nélkül megadták a tárcánkint való kétszáz koronát, s az Új Nemzedék múlt vasárnapi száma úgy ír a Szunyoghy-ról és rólam, ahogy még magyar íróról nem írtak.
Kisasszony 10. Ma világosodtam rá, hogy minden olyan téma elvetendő, amely nem a szívnek szól. Krisztusnak mily kevés mondása maradt fenn, de az mind a szívnek szól.
13. Mi fontos már az olyan korú embernek, mint én vagyok? Csak a nyugalom, az egészség és minden kedvetlenítő helyzetnek kerülése. Nem lehet az, hogy énrám még hosszú idő következzék. Jön egy bizonyára belső betegség, és akkor mögöttem egy élet, amelynek én mindvégig pihenéstelen igavonója voltam.
17. Ma gondoltam rá, hogy mily kevés karaktert állítok elő, s az élet sok miliője iránt vak vagyok.
E hó közép táján világosodtam rá, hogy minden műnek próbaköve a rezgés. Tehát ötvenhárom éves korban kellett megtudnom, amit már tizenhét éves korban tudhattam volna, s mi más akkor az irodalmi pályám!
Mihály 26. Ma világosodtam rá, hogy voltaképp egyvalami baj körül forog minden elbeszélés. Tehát ha komponálunk, a bajt keressük, amibe a hőst beleállítjuk, belekeverjük.
Értettem meg, hogy az elbeszélő érték az extázisok festésében nyilvánul, s hogy mily kincsem Mantegazza!
Teréz 13. Találtam, hogy a rút adja a legértékesebb témákat.
András napján reggel villant meg előttem ez az esztétikai törvény: A fenséges az erejét a rútból meríti, s így a két véglet érintkezik. (Isten is ellentézisekre épített.)
Karácsony 3-4 között való éjjel világosodtam rá: a nagyelbeszélés fonásában, vázolásában csak a szituáció pontjait kell a főszituációig, vagyis a főjelenetig keresnem.
Az 1916. évben nem ettünk marhahúslevest.
1917
Három király 13. Valahogy arra gondoltam, hogy én Dickenst nem ismerem. Kezdtem olvasni a Copperfield-et, és el is olvastam az első fejezetet. De aztán abbahagyva, az életrajza harmadik kötetére tértem át. Gondolom, hogy ebben a hónapban ez lesz a főfoglalkozásom.
Május 20 óta hallom, hogy a környékbeli gazdák kétszáz koronával adják a megszorultaknak a búza mázsáját.
Június 24. Dluhopolszky újságolja, hogy a hevesi asszonyok Pestre járnak kenyeret eladni. S tizenhat koronán adtak el egy-egy kenyeret.
Várbeli katonák, ló hiányában, nyolcan-tízen vonnak fel mindennap egy-egy kocsi vizet vagy fát. Igen piszkosak, éhesek. Házról házra járnak és kenyeret koldulnak. Parasztok is lósóskát szednek és azt pipálják.
Születés 13. Hónapok óta fájogat a fejem. Gyenge vagyok, szédülök, írni nem tudok. Már érelmeszesedésre, agylágyulásra, mindenre gondoltam. Végre ma gondoltam arra, hogy nikotinmérgezettség a bajom.
Szeptember 17. Ezekben a napokban gondoltam arra, hogy talán jó az egészségre, de különösen az emésztésre: mindennap egy kicsit elfáradni (künn persze a levegőn) valami testi munkában, ha csak egy negyedórára is, és azóta, hogy cselekszem, érzem a jó hatását. Leginkább fát irtok és a kerti utat tisztogatom.
Szilveszter-nap. Az év főeredménye talán az a meggondolás, hogy eleget vesztegettem már az életemet az íróasztal mellett. Nyugodtabban fogok a jövőben élni. Éppenséggel nem fogok dolgozni többé pénzgyűjtésen.
Másik haszna az évnek, hogy németül olvashatok, továbbá hogy örömem telik a hegedűben.
Ebben az évben különben nagyot vénültem. Igen megőszültem, s az arcom is vén.
1918. 10. Ezekben a napokban fedeztem fel Balzacot.
Májusban kezdtem olvasni Mark Twain-t. A jellemzés frappáns művészetére tanít meg.
1919. Június 2. A délutánt azzal töltöttem, hogy az értékpapírjaimat rejtettem el.
Karácsony 14. Találtam talán fő titkára a hegedűnek. Vonó nélkül játssz! Vagyis úgy kezeld a vonót, hogy ne a vonóvonást halljuk, hanem csak a hangot.
15. Jött reggeli szendergésben, hogy a jellemzésnek éppoly burkoltnak kell lennie, mint más egyéb műfogásnak. Nem szabad keresettnek, csináltnak látszania.
1920. Április 21. Találtam, hogy addig regény írásába bele ne fogjak, míg meg nem találom azt az egy mondatot, amellyel a tartalma elmondható. S hogy annak a mondatnak nagy ellentézist kell kifejeznie.
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza