A dupla záras ajtók repedt üvegein
elszakadt, foszlott cérnaszálak
célszerű gyászjelentései.
Így történik ez rendszeresen… ha visszagondolok,
a csempekályhák, a magas küszöbök között is
hárman dermedtek egymás után
faragott kővé,
mintha ez lenne a társas tennivaló.
Maga a sorscsapás fegyelmezett,
józan segédmunkás lehet,
minden jel szerint egyedül oldja meg
szakképzetlen feladványait.
Azt hiszem nincs arca, nincsenek végtagjai,
szervezete egyetlen rövid lehelet, vagyis
fellelhető benne egy jó adag ember.
Manapság csak úgy, rutinosan
üzemel világszerte, áthatol önmagán,
mint aki magasabb járandóságra számít,
ezért hát stabil támaszpontot keres,
futólépésben hordja a sarlót, a kalapácsot.

Keszthelyi György: A hátsó szoba