« Az alázatos ember szívében törökülésben ott az ördög. » Vajon a testvér ismeri-e ezt a közmondást?

*

Annyira valóságosnak látom ezt az erkölcsös testvért, hogy hallom, amint ítéletet mond a mai világ fölött, állást foglal, előadást tart, résztvesz, és különösképpen: megtagad. És mivel kiváncsi ember,- mint minden mozdulatlan lény – el fog jönni, hogy megnézze, mit csinálunk mi az Iskolában. Valaki közülünk meg fogja mondani neki szemtől-szembe: « A tékozló fiú testvére vagy! Ő nem fogja jól hallani, mivel a dölyfös emberek mind kissé süketek, és azt fogja mondani: « Elnézést kérek, X tanár vagyok… » És várni fogja, hogy megkérdezzük, milyen tantárgyat ad elő. De nem fog kérdezni tőle senki semmit.

*

« L’homme du doute méthodique n’a jamais douté. » állítja Descartes-ról valaki. Nem tudom ellenőrizni az állítás igazát. De ha így van, milyen szomorú ajánlólevél egy igazság szakembere számára.

*

A.V.-re gondolok. Miért járja róla néha az a hír, hogy középszerű? Lehet azért van ez, mert sokat kommunikál középszerű emberekkel. Középszerű kérdéseket tettek fel neki, és azokra kellett válaszolnia.
A minőséget a minőségi, vagy legalábbis őszinte kérdések révén lehet fenntartani. A faragatlan kérdések azok, amelyek pusztítják a szellemet. Senki se állhat nekik ellent: beleesik a tanárság hibájába.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)