Ilyenkor, éjjeli egy és három között
az asszonyok mélyen alusznak,
lazán felhúzott lábakkal, gyűrötten,
mint karfára dobott nadrág.

Ilyenkor csúszik le torkukon
az előző nap, mint sikamlós olajbogyó
s ők megindulnak a hatalmas plázák
üvegkupolái alatt,
polcok és műnövények között,
akárha egzotikus tájban –
agyuk síma, fehér lap,
lassan növi be a kapor
és a szopós bárány rózsaszín húsa.
Majd összeáll az új nap menüje
mint prózavers,
melyet a költő az utolsó sorra épít.