Válogatás Gárdonyi Géza Titkosnapló-jának „rekeszeiből” (2)
A MORFIUMCSEPPEK-ből
Ne akarj semmi olyasmit, ami nyugtalanít. Írni is csak annyit írj, amennyi könnyen írható. (1916 nyara)
Voltak bűneid – megszenvedtél értük. Voltak érdemeid – nem láttad koszorúját.
Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat, a többi az ördögé.
Ha valaha megöregszel, sose panaszkodj se versben, se prózában a vénség terheiről és a halálról: gyengeség, rút képzet.
Aki engem kedvetlenít, egy nagy jótól foszt meg: a kedvemtől. S fordítva: aki jókedvet ad, jótevőm.
Bolond vagy, ha bármin is keseregsz.
Egészséges ember nem búsul, csak a beteg idegek búsulnak.
Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.
A te életed éppúgy szemlélettárgy csak másoknak, mint ahogy neked az ő életük.
A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék; mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ő élete érdekeit szolgálom, mint a citrom vagy a szőnyeg vagy a gyertya vagy egyéb tárgyak, amelyek a boltban megvehetők és használat után elvethetők.
Szép nő, aki rosszat mond valakiről: tündér, aki lekutyorodik és rottyant. S férfi éppígy. Borzasztó látvány kakálni látni az isteneket.
Inkább becsüljenek kevesebbre és érjek többet!
Okos ember nem haragszik olyasmiért, amin nem változtathat. Okos ember egyáltalán nem haragszik.
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza