„Szereted a zenét?” – kérdem egy fiatalembertől az Iskolában. Mint általában a fiatalok, átall egyenes választ adni. Azzal kezdi, hogy elmagyarázza, természetesen, nagyon szeretné, de előbb azt akarná, hogy jól megismerje, hogy úgy mondja, a zene „technikáját”, hogy meg tudja érteni a dolgot saját bensőséges mivoltában, és…
Vajon ki tanította őt mindezekre? Az az ember, aki elkészített becsületesen egy széket, már tudja, hogyan teremtette meg Isten a világot, vagy Bach egy Passióját. A megfélemlítettek azt hiszik, hogy minden apró technikai fogást ismerned kell, hogy megértsd magát az illető dolgot. De nem a technikák az érdekesek, hanem maga a technika. Ám sokkal nehezebb jól ismerni egyetlen dolgot, mint a részleteket. (Ha valaki technikailag ismer egy dolgot, tudja, miért rossz; de ha a dolog kifogástalan, azt meglátja a nem szakember is.)
Azért zajolhat le életünk így, szűk, de lényegi tereken, mivel ezek között átjárhatóság van. Ám ha nem lényegiek (mint amilyen a tisztviselői lét, a filológusi és az üzemi munkásé), bármennyit is haladhatsz a felszínen, nem találkozol a lényeggel, azokkal a világokkal, amelyek kapui más világok felé nyílnak.

*

Valaki megdorgált azért, mert igen sok időt pazarolok az Iskolára. De hát, minden igyekezetünk nem arra irányul-e, hogy életünk során legyen „tartós” minden dolgunk: a családi élet és a privát életünk is, a miénk és a másoké is, az okosság is és az őrület. Aki ezekből minél többet magába épít, aki valamilyen váratlan egyensúlyt tud megvalósítani, nyert ügye van. (Talán éppen csak annyi, mint egy kártyavár építésével – de nyer.)

*

Volt zongoratanárnőm állítja, hogy manapság – huszonvalahány év után – több a gyerekekben a zenei érzékenység, mint volt régen. Az a benyomásom, hogy történt valami határozott változás a román filozófia javára.

*

A filozófiai dolog zenei érzékenysége.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)