Lányaimnak, Julcsinak és Vicának

„két galamb a kapu-íven gubbaszkodik primitíven (…)
Vége a litániának, kocsmánál gyűlnek a lányok (…)
Ki mondja meg, mi az élet? Mi élünk-e vagy ők élnek?”
(Babits)

Nagyon szépen, komoly versben megmondták, hogy innen el nem.
Komolyan és szépen mondták. S szereztek hozzá egy kottát,
úgyhogy néha dalban sül ki nagyfeszültség és kisüsti.

Mások, szintén komoly versben, azt mondták, hogy kösz, de itt nem.
S ők is komolyan gondolták. S bár nem írtak hozzá kottát,
őnáluk is dalban sült ki nagyfeszültség és kisüsti.

Mondom, komolyan és szépen megmondták, hogy „innen el nem”/
„kösz, de itt nem”. S mért tagadnám: ezt vagy azt, de én is érzem:
hol azt mondja, hol meg ezt a szívem, ez a szoldateszka –

kár, hogy mikor szóba hozza, mindig litánia-hosszú
magyarázkodásba vész el, összevegyülve az ésszel,
s kavarognak-keverednek sánta hitek, fitt észérvek:

hogy öröm, s gyász, s mindenféle miesnap is nálunkfelé
picikét másabb, mint máshol, akkor is, ha mintát másol,
s pont ez, pont így sehol sincsen, nincs az égben az az isten;

s hogy füvek, s fák, s kövek, s rétek… s mindre rájön egy plusz réteg,
fojtogatja? melengeti? – senki se tudja, csak érzi,
hogy itt van, és itt lesz mindig, s ránk borul, mint ama kék ég…

Szóval ilyen összevissza, tényleg litánia-hosszú
tudás csak az én tudásom, s ezt is többnyire csak érzem.
Kell egy Nap, de… gőzöm sincsen, melyik van kihülőfélben!
S ki mondja meg, hol az élet? De azért örülök, hogy éltek…

---

Csíkszentdomokoson, 2020. május 5-én, Klaus Iohannis ámokfutásai után

A Salvatore Quasimodo Költőverseny idei nagydíjas verse.

Forrás: https://tempevolgy.hu/online

1. Bartha György:
   2020. szeptember 29. 05:00

   >>Hogy „így” van, és „így” lesz mindig<<…! Ex-Főszerkesztő Uram, köszönjük a verset.(B.Gy.)

2. Para Olga:
   2020. szeptember 30. 16:40

   Nagyon jó, gratulálok!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ