Nászta Katalin: Ó, azok a Színészek…!
Nagy Anna festménye alá
akkor a színészek még azon voltak
minél színesebben, minél árnyaltabban
mutassák meg a szerepben magukat
a lelkieknek nagyobb súlyt adtak
fontos volt az egyedi kinézet
a sajátos, amitől más lett, aki nézett
ábrándozva, vagy lelkesen tapsolt
álmában ott volt ő is a színpadon
büszkén idézett sorokat, a verset
amiket majd’ egy életre megjegyzett
mikor még elég volt a mozdulat félig
az egészet értettük és nem csak félig
nem kellett a szánkba rágni a falatot
tudtuk a mértéket –
a gondolat, játék, az érzés hatott
ízléssel játszott szerepeket láttunk
örültünk-sírtunk
akkor még hozzánk szólt
2020-09-25
2020. szeptember 29. 07:38
Igen, kedves Katalin, volt idő, amikor még:
,,ízléssel játszott szerepeket láttunk
örültünk-sírtunk
akkor még hozzánk szólt”
nem pedig egy eluralkodó, beteges ideológia rabszolgáihoz, akkor még nem kellett, akár színész barátainkkal (családi barátainkkal) együtt, a színdarab kellős közepén, mérgelődve, elégedetlenül, otthagyni az egészet és hazamenni vagy más szórakozást keresni.
2020. szeptember 29. 08:56
Köszönöm kedves Csata Ernő. Örvendek, hogy jól értett engem ebben a versben.