Oláh István: Fetvözső
Ő a százados Dürrenmatt tragikomédiájában, s az a tragikomédia a nyugat-római birodalom bukásáról szól. A centuriónak szinte csak az a dolga, hogy időnként kilépjen a szekrényből, és közölje, már huszonnégy, negyvennyolc, kilencvenhat, esetleg százhúsz órája nem aludt. Nem is lehet, nem is tud, mert az ókori világbirodalom végnapjait éli. Már harmadik napja ül laptopja előtt, nem az antik százados, hanem korunk hőse, meg akar venni valamit. (Online, EU, de az USA és Ausztrália is számba jöhet.) Éjjel és most már naphosszat ül, a képernyőt bámulja. Az árverés egy tőről fakad a többi játékszenvedéllyel. Elviszi a licitet vagy beesik, s ezt éppoly szenvedélyesen lehet végigizgulni, ahogyan a pancser kártyás is a partit, mert a profi felteszi olyankor pókerarcát, és meglehet, még éjszakára se teszi le a nahtkasztnira. A pasi egy önérzetesen szenvedélyes figura, amilyen Dél-, továbbá Kelet-Európában még létezik, mert az öreg kontinens nyugati országai már rég kihűltek. Lakóik pontosak, udvariasak és közönyösek kifelé is, befelé is. Ő viszont temperamentumával még sokra vihette volna, például hogy miután a Monte Carló-i játékkaszinóban zsebébe nyomják az útiköltséget hazáig, mert utolsó fityingjét is elveszítette, az épületet körülvevő szökőkutas, vízlépcsős parkban főbe lövi magát. Tiszta Dosztojevszkij, nemde? Most nem lehet szólni hozzá, mert kapás van. Álomszép váz eredeti csomagolásban, nagy fényerejű érzékelő, karcmentes. Még ötven, negyvenöt, már csak húsz, aztán tíz perc van a leütésig, most! Hát ez elment, röpke két euróval ígért többet valaki, két euróval jobb volt, mint ő. Sebaj, nemsokára itt a másik. Tíz, kilenc, nyolc másodperc, az utolsó előttiben rácsapott. Ezért kell még tanulnia, mert most már azt is tudja, hogy míg a gép betölt, s ő megerősíti ajánlatát, ami a rendszerben végre célhoz ér, az körülbelül hét másodperc. Ha kettőre kivár, vége. A harmadik volt a legérdekesebb. Az angoloknál meg a németeknél szinte csak a belföld licitálhat, a dán, belga, svéd, francia, olasz, spanyol nyet. Egyik-másik tételnél nos, tételszerűen is felsorolják, hova nem szállítanak, tehát honnan nem tehet ajánlatot az addig még gyanútlan vevő. A fekete lajstrom terjedelmes, Tanzánia, Pápua Új-Guinea, Közép-Amerika, Közép-Kelet, Dél-Amerika, Új-Kaledónia, Fidzsi-szigetek, Tuvalu, Fülöp-szigetek, Vietnam, Kambodzsa, Indonézia – a Föld enyhén szólva minden kétes fertálya és állama szerepel, innen, Keletről pedig a Pruton túli Moldva, Oroszország és a gorbacsovi oszlatást követően megalakult utódállamok. Ott van Románia is. Erre azt szokás mondani, hogy persze, nyolcvankilenc után jól lejáratták a maguk és az ország amúgy sem magasan jegyzett becsületét honfitársaink, akik lopni, rabolni, gyilkolni járnak ki Európába. A nyugatiak védekeznek, nem „negocsiálnak”, ők kereskednek. Gondolta, mindezek mellett, de főleg ellenére, kijár egy köztes megoldásváltozatot. Megteszi ajánlatát (ahogy a jobb helyeken a krupié bemondása után: hölgyeim és uraim, fetvözső), majd záros határidőn belül fizet, és a csomagot a németországi rokonság címére kéri. Ám a piac következetes, Romániában élsz, sajnáljuk, nincs licit. Lépjen közvetlen kapcsolatba az eladóval. Aki most és tán soha nem lesz elérhető az iménti tiltás miatt sem. Egészen biztos, hősünkkel is az történik majd, ami Dürrenmatt századosával, aki százvalahány órányi ébrenlét után hortyogva zuhant ki a szekrényből. Ő is így zuhan a gépre, ahol mint egy végtelenített szalagról, megy a fetvözső, de ő nem teheti meg tétjét, még ha az unió polgára is.