Csata Ernő: Vigasz
Egyszer minden élőnél
a génprogram véget ér
s a szerves molekulák
nem figyelnek egymásra,
úgy döntenek:
visszatérnek az ősihez,
a végtelen szervetlenbe.
A szerves lét, fáraszt, meggyötör,
míg a képmutatás összeáll,
de mit sem ér, ha vírusos
minden gondolat
s a cselekvés tétova:
a szavak
maszkon át próbálnak
érvényesülni,
s a hisztéria ágyán
az élet lélegeztetőn zihál.
A szervetlen fénye örök,
ott az idő foga rág,
míg a lét és nemlét körbejár.
(2020)
Pusztai Péter rajza