Azzal kezdődik napod,
hogy nyugodt, kimért léptekkel
elgyalogolsz a kaputól a kert utolsó fájáig,
mintha valóban nyugodt és kimért lennél –
úgy teszed meg ezt a pár száz lépést,
mint ahogy a szabó cipzárt cserél,
vagy a földműves gyomot tép ki
a krumplitövek mellől,
csak hogy tegyél valamit,
ha már okításaidra nincs szükség-
csontjaid, izmaid katatón reflex-munkája
felesel így a letudott útakkal,
a tábla és a szemközti fal fogasa közt
megtett mindennapi járőrözéssel,
melyből immár csak a kabátok gyerek-illata
és cipősarkad ütemes kopogása
rémlik fel néha.
Ha legalább a járvány gyógyultja lennél,
hogy felkínálhasd plazmádat az élni akaróknak,
hogy eredbe szúrjanak és felszisszenjen
benned is nyilallásnyira az élet –
ez volna most Jó.

1. Para Olga:
   2020. szeptember 30. 16:35

   Hajnalka, nagyon jó, szép ars poetica!

2. B.Tomos Hajnal:
   2020. szeptember 30. 18:03

   Köszönöm Olgi !