Válogatás Gárdonyi Géza Titkosnapló-jának „rekeszeiből” (4)
A MESTERKÖNYV-ből
TÉMABECSLÉS
Mindig valamelyik ösztönünk ügye, baja, sérelme, küzdelme a nagynovella témája, s leginkább a fajfenntartó ösztönünké.
Csak olyan történetet írj, amelynek a hősét érzed. Szereted, vagy hogy valaki más szereti, vagy hogy ő szeret valakit. Az olyan figurát, akit nem aranyoz be semmiféle szeretet, csak szemléljük. Mihelyt azonban van valakije, vagy ő valakije valakinek, nekünk is valakink.
Én is megírtam összevissza mindent. Sajnos, csak ma (1918. okt. 31.) eszméltem rá: minden témámban keresnem kellett volna, hogy méltó-e a megírásra.
Az eszmei magvú történetkék is halhatatlanok… De csak úgy, ha nagy a mögöttes villanás. Nem az igazság megismerése szerzi a gyönyörködést, hanem hogy a történeten át meglátjuk, felfedezzük. Elménk mintegy cigánykereket vet.
Témádat bíráld meg egy asszony szívével, egy bölcs lámpásánál, és mondd el a történetedet felnőtteknek gyermekszobában!
A szerelemnek csak annyi helyet engedjünk, mint ebédben az édességnek. Módjával, máskülönben nem a teljes életet írja az író.
Leghatásosabb az olyan téma, amely mögött egy másik történet lappang, vagy valami olyan gondolat, amely a történet mögött világít.
Vesd el, ha kőbe vésni nem érdemes! Vesd el, amivel nem vesztesz!
Csak az első személyben elmondható témákat írd meg!
MŰFAJOK
Ami versre érdemes, ne pocsékold prózára. Ha Poe A holló-ját prózában írja meg, csak rövid életű tárca lett volna belőle.
A világ legszebb versei prózában mind elfelejtett novellák volnának.
Örököt alkotni csak versben lehet.
A zene azért a leghatásosabb a művészetek között, mert legnagyobb benne a rezgés. Nem is egyéb, csak az.
A regényt elolvasom és elvetem. A verset szívembe elteszem.
A prózaírás csak pénzszerzésre jó. Hamar avul és mindig hibás. Az író életében is. Hát még a halála után!
Értelmi részek a regényben: ha kijutnak a köztudatba, a regényben pocsolyákká válnak. Rontanak a regény értékén.
A regény úgy becses, ha mentül szembeötlőbb benne a karakter, s mentül inkább ez érdekel, nem a mese. A csodás mesék gyermekszobába valók és műveletlen emberek elképtetésére.
Dosztojevszkij azért írt oly fenséges műveket, mert voltaképpen tragédiaíró volt, csak a témáit regénynek írta meg.
Regényt azért nem tudunk színpadra tenni, mert nem tudjuk kiszedni belőle a lényeges részeket. Sajnáljuk elvetni, ami nem lényeges.
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza