Be akartam fejezni azt a vitát
elegánsan és diszkréten,
mint ahogy jobb családok hölgyei
távoznak túl hangos koktélokról,
de csak elnyomtam szenvtelen
az utolsó szót – csikket a hamuzóban,
ha már körmömig égett.

Vetkőzés közben,
aprókat reccsenve szikrázott
a lykra harisnyám
s mint ötágú villámhárító,
ujjaim felfogták a hideg áramot:
régen éreztem ilyen jegesen
a citrom húsába mélyülő fogakat.

Aztán a szúnyogok monoton keringése
ezüst párát vont szememre
s reggel már nem emlékeztem,
hogy álmodtam, vagy meghaltam
kicsit azon a katatón éjjelen.