Válogatás Gárdonyi Géza Titkosnapló-jának „rekeszeiből” (5)
A MESTERKÖNYV-ből
VÁZOLÁS ÉS KIDOLGOZÁS
Regényírásban mindig az a bajom, hogy széles, nagy, folyton széjjelomló sokaságát látom magam előtt a jeleneteknek, epizódoknak. A sok kanyargó közt elvész a fonalam. A munkámat azzal nehezítem meg, hogy nem komponálom meg a történetet kellőképp és munka közben oldok, fejtek.
Ne irtózz az elnagyolástól. A jellemző vonások a csiszolás szakaszába tartoznak… Minden lehet érdekes, akármilyen rövid is, csak a váz legyen jó. Festészetben is sok képvázlat művészibb és értékesebb a kidolgozott festménynél.
A regénynek első fogalmazása, vagyis első megírása olyanféle munka legyen, mint ha be volnál zárva, amíg meg nem írod.
A regényt ne regénynek szándékold, hanem csak novellának. A kompozíció tehát csak egy szépjelenet, amelynek az előzményeit bevezetésképpen, röviden mondod el.
A vázolás közben előötlő epizódokat, bővítéseket jegyezd félre.
Ha már a fundamentum deszkáit leraktad, gyors riportstílusban írd meg az egészet, még a főjelenetet is. Így a szerkezet egységes és könnyen áttekinthető.
Jó kezdet s jó vég – már magában is műalkotás.
A kezdetnek olyan frappánsnak kell lennie, mint ahogy Blaháné penderült a színpadra. Üsd meg benne az izgalom első akkordját.
A ki nem elégített érdeklődés jobb, mint az unatkozó. Tehát, mint a bolti kirakat, olyan legyen az eleje. Mi van beljebb?
FUNDAMENTUM
Az élet tanulsága szerint jó elbeszélő az, aki folytonosan leköti a figyelmünket, és amit elmond, bennünk marad.
Csak azt jegyezzük meg, ami, ha csak egy percre is, izgalmat keltett bennünk…
Az elbeszélő mű hősének izgalma az olvasónak is izgalma. Rövidebben: az író izgalma az olvasó izgalma.
Az elbeszélés folyamata olyan legyen, mint a sötétben futó villamoskocsi: jobbra-balra szikrázzon.
Sötétben különösen a fénypontok hatnak.
EXTÁZIS
Naplók, önéletrajzok tanulsága, hogy az élet apró testi és lelki izgalmak és bajok sorozata.
Nincs az életnek olyan perce, hogy valami kis izgalom ne foglalkoztatna bennünket.
A szenvedések rezgése nagyobb, mint a boldogságé… Nótákban is a fájdalmas szövegűeket érezzük értékeseknek.
A nagyjelenetben mindig van valami, ami józan szemmel nézve esztelenség. A fösvény, aki szórja a kincsét; a vallásos, aki káromkodik s más efféle.
Dante történetei szerencsétlenül végződnek. A szerencsétlen vég művészibbnek látszik, mert a rezgés a végtelenbe enyész.
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza