Románia egész problematikája nem csupán a lét, az örökkévalóság-lét, hanem ugyanilyen súllyal a valamivé válás is. De a létet hogyan lehet valamivé válássá átformálni? Mikortól kezdve? Elképzelek egy olyan Romániát, amely elfogadja a következő szavak Nietzschéjét: „A románok semmik, ők lesznek valakivé”.

*

Az álom-lét a román történelemben. Densuşianu kimutatta valahol, hogy a IX. századból csupán egyetlen egy olyan szót talált, amelyik román eredetű: „Câmpulung”. A XI. századból: „cocora”. A XII. századból fennmaradt: „crez” , (vagy „creţ” ). Évszázadonként egy-egy szó! Ó, Istenem, milyen lassan mozdulunk.
(Van úgy néha, hogy még szép is ez a mozdulatlanság. Ieremia vajda megvárja a templomban a szertartás végét, annak ellenére, hogy hírül adták: az ellenség Suceava felé közeleg. – Talán igaza lehet?)

*
„Akármennyit dicsekedjünk is, akármennyit szidjuk is a többi nemzeteket, a Románok(sic!) úgyis azt fogják magukról tartani, hogy jók, és nagyok születésileg, és mély álomba merülnek újra.” (Russo)

*
Nem látom, miért vonakodnánk kimondani: mennyire kevésbé érdekes egyszer-egyszer Eminescu, mint politikai gondolkodó. Néhány impulzus, néhány gondolat, néhány hozzávetőleges tény (hogy a román nép születési aránya csökkenőben van, hogy elfogy a nemzet) túl gyakran nyomja rá bélyegét politikai írásaira. Vagy talán az újságírás távlatnélküliségéről lenne szó csupán?

*

Ha „örök Romániáról” hallom őket beszélni, anélkül, hogy meghatároznák a fogalmat, anélkül, hogy horgonyt vetnének a történelembe, az 1939-es évi „örök Franciaország” jut eszembe. És ha egy ország jogot formált az „örök” jelzőre, Franciaország – Istennek hála – megtehette ezt, minden bizonnyal.
De mit is jelent az, hogy örök? Ahhoz, valaminek lenned kell, valamiben kellene hinned: Például a keresztény ember valami egyéb is: Katolikus, ortodox, kopt. Aki azt állítja, hogy hiszek egy örökös Romániában, úgy beszél, mint aki azt mondaná – és vannak egy páran ilyenek – : „én egyszerűen csak keresztény vagyok”. Ortodox? Nem, csupán csak kereszény, így általában. Akkor protestáns? Az se, keresztény.
Nem csodálkoznék, ha még hozzátenné: ez a kereszténységnek egy filozófiai perspektívája. Támadva ezzel mind a filozófiát (ami az általánosságok tudománya, nemde?), mind pedig a kereszténységet.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Nászta Katalin:
   2020. október 1. 05:43

   Hát ezért érdemes írni. Némely ragyogó gondolat kiviláglik, mint aranyrög a kavicsok közül.

2. Bartha György:
   2020. október 1. 13:26

   Kedves Nászta Katalin! Noica nevében megköszönöm a találó hasonlatot ( a ford.)

3. Nászta Katalin:
   2020. október 1. 13:39

   Azért a szemelvények válogatásáé is az érdem…

4. Bartha György:
   2020. október 1. 15:08

   Kedves Nászta Katalin! A Szerkesztőség a Naplót – folytatásokban ugyan – de kihagyások nélkül,teljes egészében közli, a „szemelvények” között nem válogat, azok olyan sorrendben következnek egymás után, mint ahogyan a szerző megírta.(a ford.)

5. Nászta Katalin:
   2020. október 1. 17:16

   Köszönöm ezt az információt. Nekem úgy tűnt, mintha egy-egy nagy értekező tanulmányból lettek volna kiemelve. Így sem kisebb a szerző érdeme, csak más fénytörésbe kerül a mű. Bátorító!