In memoriam Kerekes Tamás (1957-2020)

Kedves Adrienne!
Temetésre félretett ruhám mosom, vasalom.
Remélem, engem is ebben temetnek el.
Gábor bácsi egyetlen, élő rokonom. A Blaha Lujza térhez lakik közel, egy ugrásnyira a Fészektől. (Molnár Ferenc kedvenc helye.) Nagyon megnyugtató lenne, ha péntek-szombat-vasárnap táján kaputelefonon felszólnál neki, hogy tudom mi történt, együtt érzek vele, de szombat-vasárnap semmit nem tudunk elintézni. Türelmét kérem, és azt, hogy hívjon, ha már ő nem veszi fel.
A Kertész utca 38-40 alatt lakik, harmadik emelet három vagy négy. Lehet, hogy a kapucsengőre a felesége neve, Hevesi Judit van ráírva. De az is lehet, hogy Kerekes Gábor. Telefonja 12675001, de nem veszi föl, de a levelem befejeztével még próbálom hívni őt. Mivel a felesége világhírű volt, hegedűjátéka révén, alighanem én is kihúztam volna azt a fránya telefont.
Régi spanyolosokkal cimborázott (a spanyol polgárháború magyar résztvevői), részt vett a második világháborúban az ellenállásban. Kutya kemény ember volt.
Bejutni hozzá csak különleges módon lehetett.
Először is elállta az ajtót, kezében egy görbe, öreg meggyfa bottal.
Harciasan nézett rám és feltette a kérdést. „Tudod-e, hogy kinek a botja ez?”
Amire nekem természetesen azt kellett felelnem, hogy Károly bácsi meggyfabotja az, aki apja volt Gábor bácsinak és Tamás nevű fiának (apámnak). Már az előszobában voltunk, de még nem kínált hellyel, amikor harciasan nekem szegezte a kérdést, hogy „1923-ban a titkos, karánsebesi tárgyalásokon ki képviselte a magyarokat az Antanttal szemben?”
Amire nekem eminens diákként azt kellett felelnem, hogy Horthy Miklós. Aztán leülhettem.
A családi terefere mellett a beszélgetés fő szála a hírszerzés körül forgott. Ő pletykákat adott át a harmincas évektől kezdve a nyolcvanas évekig, és pletykákat várt el tőlem.
Ő értesített a halálhírről táviratban.
Nem tudom, hogyan halt meg Judit néném.
Élete végén évekig súlyos depressziós volt.
A Gábor bátyámnak feltehetően van pénze.
Évekkel ezelőtt felvetette azt a gondolatot, abban az időszakban, amikor én Judit nevű tanítványommal Nagykőrösön éltem, hogy jó néven vennénk-e, ha Nagykőrösön venne egy házat, ahol mindannyian elférnénk. Igent mondtunk, de Gábor bácsi meggondolta magát. Ebből a pénzből még mindig maradhatott valami, noha azt nem tudni, hogy a kuruzsló orvosok mennyit vettek ki a zsebéből.
Ennivalója nincs, ő meg egyedül képtelen elhagyni a lakást és szociális gondozója sincs. A fia felesége azonban értelmes ember, ha tud a dologról, akkor ő segíteni fog Gábor bácsinak. Kétséges, hogy tud-e a dologról.
Sajnos szükségem lenne pénzre.
Hiába találtam meg az anyakönyvi kivonatot, az okmányirodában azt mondták, hogy a lakcímkártyát is ki kell cserélni. (Igaz, megrágta Kitty, a kutyus.) s az megest egy adag pénz.
Szemérmes koldus minden adományt elfogad. Köszönettel.
A Raiffeisen Bank a számlavezetőm. A hivatalos papíron ezt látom: 12050002- stb.
Prompt az lenne a legelső, hogy minél előbb kerülj már a Kertész utca 38-40 elé és a kaputelefonon értesítsd Gábor bácsit, hogy tudok a dologról, segítek, elmegyek vele mindenfajta hivatalos helyre, de értse meg, hogy a táviratát péntek délben kaptam meg. Ha akarja már hétfőn a lakásán leszek délelőtt 10-kor.
Remélem, az én temetésem egyszerűbb lesz.
Szeretettel és köszönettel:
Tamás
(2009. június…, a levél másolatban maradt fenn, pontos dátum nélkül)

(Folytatjuk.)