Hivatalos vagyok az egyik tanártársam lakására. Beszéltem neki a román szellemi életben bekövetkezett bizonyos szakadásról. Arról, hogy a parasztit lehetetlenség továbbvinni, hogy a román parasztság már képtelen filozófiát létrehozni. És nemcsak filozófiát.
A tanártársam azt akarja nekem mondani, hogy a kontinuitás szükséges, mégis. A kertjében fogad, és sétálunk, mielőtt odabenn felszolgálják a teát. Bemutatja nekem a kert sétányait. Hatalmas fák övezik, úgy 60-80 évesek, még a tanár nagyszülei ültették őket ebbe a kertbe, amelyet három generáció gondozott. Íme, a folytonosság.
A tanár eléggé diszkrét, hogy ne hangsúlyozza túl a dolgot. „Elértem” a leckét. És érzem azt is, hogy előre eltervezett, mondvacsinált. És megfogadom magambam, hogy ilyesmit az Iskolában sohasem fogok elkövetni.

*

Heidegger szemináriumán veszek részt. Érdekes, hogy ő sem tud megszabadulni a tanári beidegződésektől. Hibátlan válaszokat vár el: tehát nem azt, hogy a diák hozzávetőlegesen fogalmazzon, hogy gondolkozzék, hanem, hogy tudjon. Az ilyen tanárság lényege: megakadályozni azt, hogy a gondolkodás keresés legyen: pontosnak kell lennie.
Hát enélkül már nem létezhetünk?

*

Kezdetben vala a szofisztika. Az emberek megtanulták azt, hogyan kell gondolkozni bármiről, és mit kell válaszolni bárkinek. Utána századokon át tanulták a retorikát. Megtanulták a diákok, hogyan kell beszélni, melyek egy diszkurzus részei, hogyan mondj valamit, ha nincs abszolút semmi mondanivalód. Ma már nem tanítunk se szofisztikát, se retorikát. Valami egyébnek kellett átvennie ezek helyét. Az emberiség nem mond le könnyen arról a jogáról, hogy az élő megismerést halott ismeretekkel felcserélje. Mi helyettesítette a fentieket? Sokáig azt hittük, hogy a jog. Dehogy! A pedagógia.

*

A pedagógia is technicizálni akar, hogy a formára és klisékre redukálja azt, ami élő, mint ahogy a szofisztika is tette a gondolattal és a retorika a szóval. Minden élő ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy tanítsa a másikat, mint ahogy minden jó ember született „dicendi peritus”, és minden tiszta ember helyesen gondolkodik. De ez nem elég, az emberek számára egy tudományág kellett. Látszik, nem tették fel maguknak ezt a kérdést: miért van az, hogy ma már egész tudományágakat nem tanítatak.
Azon csodálkozom, Arisztotelész miért nem volt pedagógus is!

*
(Az az Arisztotelész, aki úgy értette, ahogy értette Platón ideáit, és a preszokratikusok között csupán fizikusokat látott)

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Demeter Maria:
   2020. október 2. 05:42

   Hát itt érdekes kérdések tevődnek fel…” a gondolkodás keresés legyen …” -erre szüksége van a gondolkodás szabadságának . A szüntelen keresésben hogyan lehet pontos válaszokat kapni?

2. Nászta Katalin:
   2020. október 2. 14:19

   Talán az egzakt tudományok (matematika), és korabeli tanárai tanítói habitusa vezette arra, hogy filozófiai előadásokat hallgasson, majd maga is megkérdőjelezze a tudomására jutottakat… Nem látok ellenmondást abban, hogy a „pontos” válaszok csak addig azok, amíg valami ki nem billenti biztosságukból, és ha nem is félresöpörve, de tovább kutatva még precízebb válaszokra bukkanj, amelyeket majd persze a jövő és a kíváncsiság újból felülírhat. Végül is ez egy folyamat, ami bennem így hangzik: igen, és ha ez így van, akkor mi van, ha… és máris a keresők közé kerülhetünk.