Elekes Ferenc: Nehezen bővülő társaság

– Látom, minden nap kiülnek ide…
– Amikor jó idő van.
– Etetik a galambokat…
– Azok már el vannak hízva.
– El, mint a miniszterek.
– Magának nincsenek barátai ?
– Vannak, de azokat már meguntam.
– Unalmas barátai vannak ?
– Nem mondhatom, de mi már mindent megbeszéltünk.
– Az imént politizált, a minisztereket említette, mi nem szoktunk politizálni.
– Csak futólag említettem. Bevesznek ide, maguk közé?
– Kooptáljuk, ha nem politizál, kooptáljuk…
– Ezt miért mondja kétszer ?
– Hogy érthetőbb legyen.
– Soha nem értettem, akárhányszor mondták.
– Biztosan azért, mert magát soha nem is kooptálták.
– Lehet, de ott kellett lennem mindig, ahová hívtak.
– S miért szokták magát hívni ?
– Valamit örökké el akartak mondani.
– Szóval, akkor most nem politizál…
– Inkább nézem a galambokat.
– Mit lehet a galambokon nézni ?
-Azt, hogy magának igaza van. Csakugyan el vannak hízva. És mégis eszik meg egymást. Az a legvastagabb a vékonyabbnak még a szájából is kiveszi a falatot. Az emberekkel is csak így van. Akinek sok van, annak még több kell.
– Maga mindenütt a hibát szokta keresni ?
– Nem mindenütt, csak ahol van.
– Most például hol van hiba ?
– Amerre nézünk. A piacon drágul a zöldség.
– És ha itt néz szét, a téren, itt mi drágul ?
– A hazafiság. Úgy drágul, mint a piacon a zöldség.
– Ezt hogy érti ?
– Ezt én se értem, csak látom, s hallom a rádióból.
– Mi az, amit lát és mi az, amit hall a rádióból ?
– Látom a nagy hazafiak képét a házak falán. És hallom, milyen drágán szegődtek el hazafiaknak. Van, aki többet keres, mint mi négyen.
– Azok politikusok és nagy dolgokkal foglalkoznak, nem a galambokat nézik.
– Istennél nincs nagyobb. Őt is odahagyta némelyik, mert a politika jövedelmezőbb.
– Honnan tudja, Isten mekkora, s a politika mekkora ?
– Az egyik barátom százszor elmondta, milyen nagy Isten, benne van a könyvben, ő még féli is a fönnvalót, pedig tőle félni nem kell. Mert ő végtelenül jó, ez is benne van a könyvben. Ezen nem lehet eligazodni. Maguk, ha értik…
– Hívő ember a maga barátja ?
– Azt nem tudom, de sokat olvas. Régebben az empiripicitizmust olvasta. Kérdeztem is tőle, hogy mi az, azt felelte, az a régi rendszer kátéja. Aki kátét olvas, az csakis hívő lehet…
– Kérdezhetek én is valamit ?
– Bármit kérdezhet, csak ne legyen benne politika. Bármit.
– Mennyi a maga nyugdíja ?
– Ez politika. Mert akik figyelembe vették a mozgalomban letöltött időt, s a felelősséget, amivel a széles népi tömegek, nem, ez nem jó kérdés.
– Gyermek van-e ?
– Az van. Gyermek, az van. De ne kérdezze, hol él most a gyermekem, mert az is politika. Ma már nem bűn a disszidálás, de a lelkünk mélyén mégiscsak bűn. Ezt ne kérdezze.
– Szokott-e horgászni ? Vagy vadászni régebb, a nyugdíj előtt ?
-Ó, azok a gyönyörű vadászatok ! Laposnya ! Ez aztán csakugyan politika. Ezt ne is folytassuk. Kérdezzen valami mást…
–Miért hallgatott úgy el ? És most hová megy ? Jön-e még ide hozzánk, hiszen magát kooptáltuk. Jön-e még közénk, hogy nézzük a galambokat, és beszélgessünk?
– Lehet, hogy eljövök még. De kizárólag a galambokért. Ha nem kell megoldani semmit. Megszervezni, megbeszélni vagy föllendíteni valamilyen ügyet.
Minden fontos dolog, mint például : szerelem, háború, béke, politika és hasonló egyéb apróság is csak olyan, mint a pattanás. Magától múlik el. Ha nem, akkor vékonyan bekenjük közömbösséggel. Ha attól sem múlik el, akkor gyógyíthatatlan. Azzal pedig nincs mit kezdeni. Ma vagyunk, holnap nem vagyunk…

2020. október 3.

Szóljon hozzá!