Mátyás B. Ferenc: Három vers
Magyar nóta
magam
ítéltem sorsomat
országos szobafogságra
nem a cipő talp drága
nem is javítása
szívem is olcsó
drága hazám
fáradt Édenem
borotválkozáskor
is alig győzöm
magam mentegetni
magyar vagyok
jöjj velem
saját nótánkat
elhúzni –
Véletlen vallomás
szeretek temetőben
volt kortársakat
képzelt beszélőn vallatni
máig sem tudom előny-e
hogy én még élek
nem különbözünk
beforrt csókok száradékait
én is őrzök mint bármelyik
puhára ült ülep
otthon tükrömmel szemezek
szembeköpősdit játszom veletek
ha kell elfutok magam elől
mint hazahívó anyai szóra
grundra kicsapott gyerek
nem csoda
amilyen világban éltem
elnémul emlékezetem
szívem is félreütöget
mintha loptam volna
éltető szerkezetemet
de mégis vágyakozva
kapaszkodik bennem a lélek
élni/élni/élni akarok
akkor is ha tudom
hogy belehalok
végleg –
Vagyok aki vagyok
óvatos álmaim
vissza/visszatérnek
magamba kucorodva élek
mint szelídített illedelmes
emberi vének
ha közelednél
hunyt szemhéjamon
hiába kopogtatnál
nem nyitom szemem
nem nyitom szívem
szúr a fény
kiszúrja valóságomat
kipukkasztja léggömb/hitem
s elpárolog minden
remény
a hidakon is
óvatosan megyek átal
attam mindig mélyebb
a folyó néhány arasszal
legalább –
* A szerző 2020-ban megjelent, Időhámozás (Napkút) c. kötetéből
Pusztai Péter rajza