Kerekes Tamás emlékére
Évszámot nem tudok mondani, fogalmazzak inkább online folyóiratban: a Káfé indulása után kerültem kapcsolatba Tamással, amikor az egyszemélyes online lapból irodalmi folyóirattá váltunk. Érdekes sztorikat írt, s küldött, valós vagy csak kitalált történeteket egy kisvárosi múltból, ellenőrizni nem tudtam, nem is akartam. Tersánszkyra emlékeztetett a humora, világlátása, az, amiből aztán biztatásomra a Pingpongregény született, s ami Temesi Porával mutat szerintem közeli rokonságot.
Kapcsolatunk azután is tartott, bár nem ugyanazzal az intenzitással, megpróbáltuk még egyszer feleleveníteni a Pingpong hangulatát, a sajátos humort, amitől sírni meg kacagni egyformán lehetett, Itókfalvi történeteivel sikerült is, a Káféban megjelent részletek bizonyítják. Csakhogy idő hiányában, megszakadt életfolyam miatt (?) nem kerekedett ki regénnyé. Hiába hívták Kerekesnek a szövegek szerzőjét.
Mikor a Torokcsavar című könyvem megjelent, elzarándololt Tamás a váci közkönyvtárba, megilletődött azon, hogy az erdélyi származású, Stockholmban élő szerzőnek a könyvéből két példány található a lakásához közel eső könyvtárban, elolvasta, majd a legértőbb jellemzését adta a regénynek: ”új grammatika”, írta, kevesen tiszteltek meg ennyire találó megjegyzéssel.
Mindig csak kaptam tőled, Tamás. Amivel próbálkoztam, nem jött be. A Pingpongregényről azt írtam, hogy zseniális alkotás, a magyar irodalom korifeusai nem álltak be mögém a téged dicsőítő sorba, kortárs Tersánszkynak neveztelek, nem lett belőle szállóige, nézd el nekem. Talán egy másik világban…
Gergely Tamás
2020. október 1. 14:21
Milyen cím alatt lehet elolvasni itt a Pingpongregényét? Én nem találtam meg.
2020. október 2. 05:37
A régi Káfét, ahol a regény folytatásokban megjelent, a szájber ûr befedte, meg lehet viszont vásárolni Az eltûnt idõ nyomában címen többek közt a Bookline-nál
2020. október 2. 05:56
„Mindig csak kaptam tőled, Tamás.” Az (egyik) legemberibb tulajdonság. Megköszönni is. A két TAMÁS!!
2020. október 2. 09:10
Köszönöm az infót!