1.
nem az a gyáva, aki nem mer
aki mer le nem mondani elnyert
státuszáról s erősnek mer
látszani, pedig már kifogyott
belőle, ami bátorság volt
bőre alól elsenyvedt a hús
kékes lett vére, de ő még
mindig azt mondja, helytállok –
kiapadóban belőle a szusz
kölcsön se jár felétek a lelke
nem szomjas semmire rég
gyáva, aki azt hazudja bírja
mikor benne minden tag már
pihenni hunyna, de ő úgy tesz
mintha lelke élni járna még belé

2.
olyan kifordult korban élünk
fel sem tűnik már senkinek
gondolattalan, csak szokásból
beszélünk, kerekünk kivan
kilóg már belünk, de rójuk
köreink felhúzott búgócsigaként

3.
csatlakoznék, de nincs mihez
a kik is akárkik lettek mára
túl sokan álltak a piedesztálra
nem férek el, szorongani sem
szeretek, egyediségem jobban
megőrzöm, ha fűszálak közé
hajtom fejem, hagyom süsse
nap, fújja szél, mossa eső, míg
fa nő belőlem neked, járókelő
s olyan gyümölcsöt termek
ami jó, szomjadat, éhedet elveri
jobb ez így, mint üres szavakkal
feszengeni valami szemetes
dombtetőn

2020-09-30

1. Bartha György:
   2020. október 4. 16:17

   Igen, „jobb ez így”, kedves Katalin. (B.Gy.)

2. Nászta Katalin:
   2020. október 4. 19:37

   Köszönöm.