Fiatalember keres fel az Iskolában, és mondja: Nem tudom végigolvasni A tiszta ész kritikáját. Többször is belefogtam már, kommentárokkal, ismertetővel, exegézissel, de sehogysem megy az olvasás.
Miért olvasná? Hajítsa félre Kantot. És mit olvasson? Azt, amit szeret.
Ne olvasd azt, amit nem szeretsz. A filozófia megkötésektől mentes. Az benne a szép, hogy akárhol belekezdhetsz. Nem tudomány, és nem rendelkezik egyetlen meghatározással sem. Ha Descartes-t szereted, kezd Descartes-tal. Érdekel a fejlődés elmélete? Kezd azzal. A lényeges az, hogy légy tudatában annak: most kezded el. Hogy mi a filozófia, azt meg fogod tudni útközben. Mert elindulsz most, elindulsz egy olyan világ felé, amelyre rátalálsz, bármilyen irányból is közelítenéd meg. Nem vezet királyi út a matematikához, mondta Euklidész egy királynak. De éppen, hogy vezet, a matematikához és a tudományokhoz is: mégpedig a ráció királyi útja, a logikai összefüggések királyi útja. A matematikát csupán egyféleképpen lehet tanulni, és éppen ez jelenti a királyi utat. Ilyesmi a filozófiában nincs. Bármilyen irányból megközelíthető, mivel nem a ráció királyi útja vezet hozzá, hanem a szív rejtett útjai.
Éppen ezért ne közelíts hozzá szeretet nélkül. Az olvasás nem lehet penzum, szeretet nélkül nem művel senki kultúrát, filozófiát semmi esetre sem. Nyílván, sok a derék tanult ember, a tékozló fiú édestestvérei, akik szeretet nélkül művelik a kultúrát. De ők inkább fogalmakat forgalmaznak, mintsem hogy kultúrát teremtenének.
Ezért ne olvass Kantot. Tudom, hogy el kell olvasnod végül Kantot is. Éppen, hogy többször kell elolvasnod. De most még ne olvasd. Olvasd azt, amit szeretsz. És, hogyha szereted a filozófiát, rátalálsz majd Kantra is. Ha pedig mégse találsz rá? Nem szeretted a filozófiát.
„Le coeur a ses raisons que la raison ne connaît pas.” Egyszerű a képlet: Ne olvass Kantot, de szeresd a filozófiát. Ha pedig szereted a filozófiát, el fogod olvasni Kantot is.

*

Sohasem tudtam végigolvasni a Divina Commedia-t. Olyan monstruózus benne a rend.

*

Az én fiatal barátom méltatlankodik amiatt, hogy az irodalomnak a kultúrában oly nagy a szerepe, míg a tudomány és a többi komoly foglalkozás szinte hiányzik. Megengedett dolog, hogy Kékulé-t ne ismerd, de szégyen nem olvasni Rimbaud-t.
És mégis…Mindenek előtt, akit a filozófia foglalkoztat, azt az ember kell, hogy érdekelje. A tudomány a dolgokról beszél, a legjobb esetben, az eszmékről. De még az eszmék sem képezik a filozófia tárgyát, hanem a szellem, az élő szellem, amely az eszmék szülőanyja.
És még valami: egy egész sor tény csak az irodalomnak a sajátja. Mit tudnánk Viktória királynő temetéséről Galsworthy Forsyte Saga-ja nélkül? Vagy a XIX. század eleji Szentpétervár társadalmáról a Háború és béke nélkül? Leírná nekünk a történész? Na, ne tréfálkozzunk!
Beismerem, hogy nagy időveszteség az irodalom. Mégpedig azok közé az időveszteségek közé tartozik, amelyek nyereséggé is könnyen átválthatók. Egyébről elmondható-e ez?

*

Igazából csak most értem e kifejezést: „a Biblia rejtett szépségei.” Vannak ugyanis a Bibliában egész könyvek: a Léviták…,Megszámlálás… vagy egész fejezetek az Exodusból, amelyek nem tartalmaznak csupán csak„anyagot”. Teljes lapokon át csupán arról beszél, hogy hogyan és miből kell felépíteni a Gyülekezet sátorát, vagy, hogy miből áll az áldozat. Szertartásrészletek, holt anyag – mondhatnád. S mindennek ellenére, ez a holt anyag ritmusossá válik, szerveződni kezd. Ugyanis a leírás ugyanazokkal a részletekkel visszatér, mintegy ráolvasássá átalakulva.
Miután Mózes befejezte a sátor felállítását, a nemzetségek fejedelmei kezdik hozni az oltár-áldozatot. Az első nap jön Amminádáb fia:
„Vala pedig az ő áldozata egy ezüst tál, száz és harminc siklus súlyú, egy ezüstmedence hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, és mind a kettő telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl…”
A második nap jön Néthanéel:
„Vive az ő áldozatául egy ezüst tálat, száz és harminc siklus súlyút, egy ezüst medencét, hetven siklus súlyút, a szent siklus szerint, mind a kettő telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul…”
Egyszer, kétszer, tizenkétszer leírva. Elképesztő!… És egyszer csak ráébredek: milyen szép.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Borbáth István Ágoston:
   2020. október 4. 14:19

   Köszönöm,hogy elolvashattam,és megértettem az olvasás szeretetének filozófiáját:Ne olvasd azt,amit nem szeretsz. Ha megszereted a filozófiát,elfogod olvasni azt is,amit nem szeretsz.Milyen kár,hogy nem tanítják,bár középiskolában,Noicat!

2. Bartha György:
   2020. október 4. 16:03

   Noica nevében köszönöm, Erzsike és Guszti! Kiemelném a következő mondatot: „nem a ráció királyi útja vezet hozzá (ti. :a filozófiához), hanem a szív rejtett útjai.” (B. Gy.)

3. Borbáth István Ágoston:
   2020. október 4. 16:29

   Én is így gondolom,mert” jól csak a szívével lát az ember”(E.)Fordításod olyan,mintha anyanyelvemen írta volna a szerző.És „ráébredek: milyen szép.