Mottó: Lírai, naív és elvétve van egy-egy szép szókép benne.

A körtét pergamennek hívták, de mint a gyűjtőnévvé avanzsált márkanevek esetében, több körtét is ezzel a névvel illettek a faluban. Nagyságát tekintve vackorszerű volt, érési idejét tekintve nyári lehetett, a nyár végéig mindennap potyogtatott gyümölcséből, mintha takarékosan beosztotta volna termését érvényt szerezve a Korondon előszeretettel használt holnap is nap van szólásmódnak.

Délutánonként, amikor nanyókának és nekem nem volt kimenős programunk, széket hordtunk a körtefa alá, és letelepedtünk. Körénk gyűlt nanyókám nővére, aki a ház frontra nyíló részében lakott, egy majd, ahogy múltak az évek kettő, három, illetve négy lányunokájával.

A körtefa alatt üldögélés a jól bejáratott módon, a falun nyaraltatással kezdődött, a nyaralásommal folytatódott, és egyszer csak egy ilyen üldögéléskor megérintett a világ közepe érzése.

Nanyóka kezét kezembe véve májfoltról májfoltra ugorva végigpusziltam karját a könyökéig, és feszült a lelkem, mely halálakor megplöttyedt, mert minden szeretett személy elvesztése ráncot ejt a lelkeden.
A drótkerítésen kikandikáltunk, illetve bekandikáltak a járókelők, akik létszáma 4-5 óra tájban megszaporodott. A zömében az udvarhelyi matricagyárból hazafelé tartó ismerősök beköszöngettek, s köszönésük csak néha akadt fenn a szekérzajon.

Délután 5 óra után elült a gyalogosforgalom. Az érésben soron levő gyümölcsöt fogyasztottunk, és mindenki kedvence volt Nusi néném feketeribizli-szirupja.

Imádtam a beszélgetős délutánokat. Kedvenc néném tanuljatok marikától biztatása most is fülemben cseng, mint csodálatának oly gyakran használt felszólító mondata.

A majorság biztonságban érezte magát. Ha meghallottuk a kert fölött keringő héja hangját, kórusban azonnali héjariasztásba kezdtünk.
Szürkületkor behúzódtunk a konyhába, begyújtottunk a kályhába, a juhtúróval megtöltött gombafejeket a kályha platnijára helyeztük.
A világ közepe most is ide esik, de már nem jön a szomszéd a frissen fogott pisztránggal, nem jön a cigány a keserűgombával és a nyírágseprűvel, nem hoz kóstolót Jula néni a frissen sült süteményből, nem köszön be senki az udvarra, hogy kezit csókolom tekintetes asszony, és esténként nem dől a tornácnak a szerelem.

Pál Mária Marosvásárhelyen él, kezdetben tanár, jelenleg fordítóként mûködik. A világ köepe az elsõ jelentkezése a Káféban