Május a Körös partján

Írta: Számadó Ernő

Ibolya-terűt rengetett a langy
Arany Kőrös. Az alkonyi fűzfák
Selyem hajában csillagok éke
Tüzelt s a virágos kertek fehér
Kezéből magasba röppent az est
Ezüstmadara a Hold. A béke
Bárány csengője elringatta a
Fel-felsíró fészkeket.

— Giling-galang, giling-galang — hullott
Az áldás, s a kék mezők fölitták
A dalt. Távolról tücsök dünnyögött.
Hanyatt vetette magát az este.
Kigyulladtak a harmatcsillárok
S a bokrok karjain felgügyögött
A csalogány szerelemhívása
Részegen, sziromverőn.

Ó, csalogánydal! ó, tizennyolc év!
A világ meggyulladt körülöttem
És a csillagok leszédültek mind.
Csak én keltem ki az éjszakából
Ragyogva, égve, és úgy ontottam
Feléd fiatal testem izzását,
Hogy patyolat-ágyad tüzet fogott,
És fölsírtál a vágytól.

Színházi Élet, 1937/23