Ott kezdődik a művész, attól a pillanattól, amikor minden hősének igazat tud szolgáltatni. Mert az életet bemutatni csak úgy lehet, hogyha mindent egyensúlyba helyeztél, ha igazat szolgáltatsz mindenkinek. Mint például Aiszkhülosz hősei esetében: mindekikük a maga igazával. Eteoklésznek igaza van, hogy Thébát védelmezze a testvérének, Polüneikésznek a támadása ellen, aki tényleg, hadsereggel ostromolja. Polüneikésznek is joga van az ostromhoz, mivel Eteoklész kitúrta őt az uralkodói örökéből.
És milyen ragyogó megoldás az, amikor a végén a kórus is kétfele szakad a Heten Théba ellen című drámában, a fele Polüneikésszel tart, aki életét áldozza az igazságért, a másik fele Eteoklészhez marad hű, aki szintén életét áldozza az igazságért.

*

Ugyanezt a gondolatot szebben, élőbben, összetettebben fogalmazza meg (Aiszkhülosz – a ford.) az Oreszteiában. Mindenkinek joga van arra, hogy bosszút álljon. Egyik bosszú a másikat hívja elő, egymásba fonódnak, szerteágaznak, láncszerűen kapcsolódnak egybe. Bosszúállás bosszúálláson, bosszúállás bosszúállás mellett. Aigiszthosznak igaza van Agamemnon halálát óhajtani, aki az Atreidák nemzetségéből való, és az Aigiszthosz apját, Thüesztészt kínozta. Ám mégsem ő, Aigiszthosz lesz a gyilkos, hanem Agamemnon felesége, Klütaimnésztra, akinek joga van kezet emelni a férjére, mivel feláldozta lányukat, Iphigéneiát. De amikor a fiú, Oresztész végez Klütaimnésztrával és szeretőjével, Aigiszthosszal, nem tudni biztosan, hogy az apja halálát bosszúlta meg, a családi tűzhelynek az anyja általi beszennyezését, vagy a saját királyi jogarának az elvesztését. Nem tudni egyebet, csupán azt, hogy itt minden bosszúért kiált, mégpedig az Oresztész húgának, Élektrának a hangja, gesztusai, teljes lénye által (aki kegyeletből, szeretetből és gyűlöletből gyúrt szent szörnyeteg).
Talán itt vége szakad a bosszúk sorának? Aligha, mivel a Klütaimnésztra árnya is bosszút kér, és az általa feltüzelt fúriák, az Erinnüszek az igazság nevében üldözik Oresztészt, hiszen saját édesanyját gyilkolta meg. „Szeretünk igazságosaknak lenni”- mondják a Fúriák.
A lánc csupán a bölcs Minerva istenasszony közbeavatkozásával szakad meg, aki vállalja az igazságtevést Oresztész és a Fúriák között. „Nehéz ügy”- mondja Minerva, ezért az athéniekből állít törvényszéket. Az eredmény? Apolló Oresztész melletti tanúskodása, Minervának ugyancsak Oresztész mellett leadott voksa ellenére is az eredmény döntetlenre áll.
Tőkéletes az egyensúly. Mindenkinek igaza van. Ó, de igazságos döntés!

*

Mindenikünknek igaza van. Legyünk szkeptikusak? Nem, ellenkezőleg, most, amikor az értelem bevégezte művét, most engedhetsz igaziból az ösztönnek. Mert ez a te fele igazságod. És az igazság természetéhez tartozik az egész óhajtásának ösztöne.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Nászta Katalin:
   2020. október 6. 10:27

   Harmincévesen jöttem rá, hogy mindenkinek igaza van valamilyen szempontból. Ez is arra indított, hogy az egy igazságot keressem, mert az lehetetlen, hogy mindenkinek igaza van, mégsincs igazsága…