A németországi Mittweida régi temetőjében impozáns sírkereszt idézi Dr. Fehér Nándorné, született Husz Vilma (1843-1905) emlékét. A boldogult asszonyról azonban csak hosszú és sokáig eredménytelen kutatás után sikerült néhány érdekesebb részletet megtudnunk.

Az eredmény köszönhető egy – Budapesten is szolgált – veterán német diplomatának, aki e szász kisvárosból származott el, de hazalátogatván (és magyar emlékeit felidézvén) előbb felvételeket készített a számára is ismeretlen eredetű síremlékről, majd fáradtságos munkával kinyomozott néhány adatot.

Mint kiderült, Husz Vilma a jégbarlangjáról híres felvidéki Dobsinán született, egy bányatulajdonos leányaként. Említésre méltó eseményt nem jegyeztek fel vele kapcsolatban mindaddig, amíg egy Fehér Nándor nevű budapesti orvos meg nem kérte a kezét. Fehér doktor ugyanis barátaival a jégbarlang kutatása végett látogatott 1870-ban Dobsinára, ám a titkok helyett feleségre lelt Vilma személyében. A házaspárnak hamarosan leánya is született, Kamilla, akinek azonban apja nem sokáig örülhetett: az orvos pestisben elhalálozott.
A felserdült leánykából jó hírű művésznő vált: Camilla Fehér de Vernet néven színészi és énekesi sikereket aratott már 1885-öt követően, fellépve előbb Budapesten, majd Pozsonyban, Kassán, Párizsban, s 1900-tól Berlinben.

Megözvegyült hősnőnk, Husz Vilma időközben újra férjhez ment, ebből a házasságból fia született, akit Anthony László néven jegyeztek be az anyakönyvbe. A fiatalember 1904-től néhány szemesztert a mittweidai egyetemen hallgatott. A tanintézetben – amelyet 1867-ben alapítottak és máig működik – ebben az időben számos magyar diák is biflázta a műszaki tudományokat.
1905-ben Kamilla (azaz Camilla) leköltözött öccséhez, Mittweidába. Itt kereste fel gyermekeit a nagybeteg Vilma, aki még azon év tavaszán elhunyt. Lánya és fia tisztességgel eltemették, szép síremléket állítatva édesanyjuknak.

Husz Vilma két gyermeke 1914-ben az USA-ba emigrált, ám Amerika nem hozta meg a remélt karriert Kamilla számára. Egyre lejjebb csúszott a szakmai ranglistán, s egyfajta kárpótlásként jöhetett szóba az az angol nyelven megjelent könyv, amit 1940-ben róla írt egy Bertita Harding nevű német-amerikai tollforgató hölgy, „Hungarian Rhapsody – The Portrait of an Actress” (Magyar rapszódia – egy színésznő portréja) címmel…

Nagyon köszönöm Peter Ludwig barátomnak a segítségét.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban