Cseke Gábor: Ismeretlen stáció
no még egy fénycsóva özöne
és elnyel a sötét,
árnyak gyülekező világa, az este
(hittük: még hazaérhetünk
kezünk a hűvös kilincset kereste)
az éjszaka mélye végtelen
már-már megfoghatatlan:
fölöttünk kongó ég feszül,
mint ránk borított katlan
Pusztai Péter rajza