Jeszenyin síremléke

Moszkva. Temető. Hideg és hó. Állunk a bejáratánál és várjuk a temető igazgatóját, mert megígérte, ott lesz, mire odaérünk.
– Maguk megbolondultak? Temetőt látogatni jöttek ebben cudar időben? Húsz fok hideg van és akkora hó, hogy tíz lépést sem tudnánk menni benne.! Moszkvában másfélszáz temető van, hátha valamelyikben nincs ekkora hó. Miért nem mennek oda sírokat látogatni?
– Mert akinek a sírját keressük, itt van, a Vaganykovói temetőben. Nem lehet túlságosan messze a bejárattól, mert a világirodalomban is ott találjuk, annak a legelején. Szergej Jeszenyin a neve.
– Jeszenyin? Az ő sírját könnyű megtalálni. Csak mennek előre, amerre vezet a kitaposott ösvény. Ezt az ösvényt soha nem lepi be a hó, soha, de soha. Nincs olyan nap, hogy ne jönnének el ide a barátai.
Megrögzött részegesek, s rongyosak ezek a népek, de nekik nem drága a vodka, megveszik, s itt, a költő sírjánál isszák meg italukat, én pedig naponta szedem össze az utánuk maradt üres üvegeket. Van elég bajom velük…
– Szokott olvasni Jeszenyin-veseket?
– Csak ha szomorú vagyok. Akkor is egyetlen versébe olvasok bele, abba, mely így kezdődik: Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda, zizegő szép zabkéve hajadról nem álmodom többé már soha.” (Rab Zsuzsa) Tovább nem tudom. De maguk mit szeretnek ebben a mi Jeszenyinünkben? Azt beszélik róla, részeges volt, és ha megharagudott, szétverte a szállodák szobáit, és nem találta helyét a világban…De lehet, hogy ebből semmi sem igaz, maguk mit gondolnak róla?
– Mi azt gondoljuk, hogy ha egy költő sírjához kitaposott ösvény vezet száz év után is, akkor annak sírját érdemes és illő fölkeresni, akár esik az eső, akár omlik a hó. Ha megrögzött részeges volt, akkor is. És tekintse magát kivételezett temetői igazgatónak, aki ilyen költő közelében élheti napjait. Ezt. gondoljuk.
– De azt is mondják róla, hogy falusi legény létére cilinderben jelent meg a moszkvai úri társaságokban…
–Ez igaz. De erről szép verset írt, amelyből kiderül, miért járt cilinderben úri társaságokban:
„cilinderben nem divatból járok, íly hívságos szenvedély nem éget, hasznát veszem, ha megkínálok aranyzabbal, roskatag gebéket.”(Rab Zsuzsa).
– Szerette az állatokat…
– Szerette. Azt nem mesélik, hogy köszönt a teheneknek? Még a falra festett teheneknek is?
– Azt nem hallottam.
– Pedig igaz. Apja Moszkvában egy hentesnél dolgozott, a bolt falára egy tehén volt pingálva, Jeszenyin, ahányszor elment az üzlet előtt, levett kalappal köszönt a festett tehénnek…
– Hogy maguk miket tudnak róla, pedig idegenek…
– Van, amit tudunk, van, amit nem. Azt sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogyan halt meg harmincévesen…
– Szerintem az most már mindegy. A jó költők soha nem halnak meg…Most pedig menjenek szépen végig ezen a kitaposott ösvényen, nézzék meg a költőnk sírját és szedjék össze az elhagyott üvegeket…

*125 éve született az orosz líra zseniális képviselője

1. Csata Ernő:
   2020. október 4. 14:36

   Én azt nem tudtam mostanig kideríteni, hogy minden nagy művésznek miért olyan zűrös az élete, de ugyanúgy az utóélete is, lásd Petőfi, Ady, József Attila, Bartók Béla és sok más életét, de említhetjük Eminescu, Caragiale, Cioran, Brâncuș és mások életét is.