Mondják, ha akkor is szomorú az ember, amikor nincs különösebb oka a szomorúságra, legjobb, ha elmegy egy jó pszichológushoz. Egy jó pszichológus, – bár nem orvos,– belelát az ember lelkébe, s ha valamit nem talál ott rendben, meggyógyítja. Ez a mestersége. A jó pszichológust onnan lehet fölismerni, hogy nem ír föl orvosságot, inkább arra buzdítja betegét, hogy aludja ki magát és ne törje fejét hiábavalóan a világ folyásán. És nem beszél sokat. Hagyja, hogy a beteg mondja el neki, mi bántja, mitől szokott a szomorúság eluralkodni rajta.
Megtörténik, hogy a jó pszichológus nem éri be azzal, hogy csak hallgat és szúrósan szemünkbe néz, hanem tudományos módszerekhez is folyamodik.
Van olyan tudományos módszer, amibe valósággal bele is lehet szeretni, mert olyan, mint egy izgalmas játék.
Itt van például a híres Rorschach-teszt, ami nem más, mint néhány papírra vetett tintapaca, amit a beteg elé tesznek, hogy nézegesse és mondja el, mi jut róluk az eszébe.
József Attilának például nagyon sok minden jutott eszébe, de főleg az, hogy a tintapacánál sokkal szeretni valóbb maga a pszichológus-hölgy, vagyis Flóra.
Ennek a szerelemnek köszönhetjük azokat a szép Flóra-verseket, amelyektől meggyógyulhat a lelkünk.
Előfordulhat, hogy nem minden jó pszichológus egyben szeretni való is. Csupán méltó a tiszteletünkre. Mert ha nem is szép, legalább okos, könnyen feltalálja magát belső tájainkon és jó tanácsokkal lát el.
Erre jó példa a következő beszélgetés, mely egy pszichológus rendelőjében hangzott el:
– Éjjelenként érezni szoktam, hogy valaki figyel engem! Anyám mesélte, hogy apám ott halt meg az ágyunkon! Lehet, hogy ő kísért? És ha igen akkor mit csináljak? Engem ez nagyon nyugtalanít! Meg rosszul is látok és ha leveszem a szemüvegem, körülöttem furcsa fények és árnyak cikáznak!
– Éjszaka, amikor általában csönd van, a kis neszek jobban fölerősödnek. Ilyenkor az ember olyan hangokat is meghall, amiket nappal figyelembe se venne. Hidd el, nem kísért senki. Gondolj arra, hogy apád biztosan nagyon szeretett téged, és ezért nem szívesen ijesztgetne. Nyugodj meg, és éjszaka próbálj meg aludni.
– Ebben csak az a bökkenő, hogy 11 éves vagyok és apám 16 éve halt meg! Tehát nem is ismert engem!
– Akkor biztos csak meg akar ismerni…

1. Csata Ernő:
   2020. október 8. 07:54

   Csak a városi embernek volt és van szüksége ma is, pszichológusra, annak az embernek, aki nem találja a helyét egy közösségben, aki ,,elidegenedett’’ és úgy hiszi, hogy őt senki sem érti meg. Faluközösségben ma sincs pszichológus, aki pedig ilyenekhez jár, azt egyszerűen bolondnak tartják, ott a rengeteg napi teendő közepette, nincs idő lelkizésre, legfeljebb vasárnap a templomban a papnak (lelkipásztornak) mindent meggyónnak (kiöntik a lelküket) ingyen, mert minden jó pszichológus jó honoráriumot kér, még a tintapacatesztért is.
   József Attilának 32 éves koráig, legalább, 5 szerelme volt, nem is csoda, hogy a szeretetre vágyó, apa nélkül, szegénységben felnővő fiatal lelkében annyi minden kavargott és egy adott pillanatban ez a csípni vágyó érzelmi kaptár kirajzott, hogy a Szabad-ötletek jegyzékében, nagy összevisszaságban, újra összecsomósodjon, amivel az utókor ma sem tud mit kezdeni.
   Első szerelme egy jómódú lány (Vágó Márta) volt, akit az osztálya elragadott tőle, majd egy gondoskodó, odaadó nő (Szántó Judit) jött az életébe, akibe mégsem volt szerelmes:
   (…)
   Arcodon könnyed ott ragadt
   kicsike kezed megdagadt
   kicsim ne búsulj tartsd magad
   azért, hogy rongyoskodsz velem
   szövetség ez s nem szerelem…

   Később egy újabb fellobbanás (Marton Mária), végül pedig két pszichoanalitikus nő: az egyik (Gyömrői Edit) gyermekké tette, a másik (Kozmutza Flóra) a nagy szerelme, akinek meg is kérte a kezét, de a beteljesedés előtt a költő meghalt.
   Egy ilyen tragikus életutat megérteni és átérezni, lehet, hogy csak talpraesett pszichológussal lehet.

2. elekes ferenc:
   2020. október 8. 12:47

   Azt hittem, hogy már csak firkálgatok ide is, bele a vakvilágba, teljesen hiábavalóan, senki el nem olvassa.
   De tévedtem, s most azt mondd meg nekem, te, Csata Ernő, miért érdekelnek téged a pszichológusok? Mert engem egyáltalán nem érdekelnek. Csakhát…Na, látod, ez az: csakhát…

3. Csata Ernő:
   2020. október 8. 13:59

   Engem nem a pszichológusok érdekelnek, inkább József Attila élete és költészete, akinek az összes költeményeit többször is áttanulmányoztam, amíg megírtam róla egy szonettkoszorút, nagyon sok versét pedig lefordítottam románra, hogy a többségiek is megtudják, hogy nekünk is van magas kultúránk, irodalmunk, nem csak másoknak. Így kerültem kapcsolatba a pszichológusokkal, Gyömrői Edittel és Kozmutza Flórával, főleg miután olvastam többször is a Szabad ötletek jegyzékét, amit József Attila szerint Gyömrői kérésére írt, aki viszont egy későbbi, a költő halála utáni időből ismert interjúban egyenesen tagad. Én ma sem tudok napirendre térni afelett, hogy milyen taktikával tudta egy pszichológus nő rávenni a költőt, hogy kiöntse a lelkében tomboló nagy vihar ilyen mélységeit, mégpedig annak a tudatában, hogy ez az iromány fennmaradhat az utókor számára is, ami meg is történt. Ilyen lelki meztelenségben még egyik költőnköt sem ismertem meg. A szomorú, tragikus sorsú nagyok élete mindig együttérzést vált ki az emberekből, ezt még nem magyarázták meg a pszichológusok, hogy miért történik, pedig Jézus már kétezer éve meghalt.

4. Demeter Maria:
   2020. október 8. 15:26

   Jó pszichológus,aki el tudja vezetni a szomorú embert addig a felismerésig, hogy meg tud gyógyulni saját erejéből.Ha ez nem történik meg, pszichológiával nem lehet segíteni.

5. Csata Ernő:
   2020. október 8. 16:09

   Ferenc talpraesett pszichológusról ír, sajnos ma már, nagyon sok fejre esett pszichológus ossza az észt és azt javasolja a tanároknak, sok országban, hogy az iskolákban nem szabad a diáknak azt mondani, hogy fiú vagy leány, ez sértő lehet, azt majd eldönti ő, amikor felnőtté válik vagy hogy a kutyákat nem szabad bántani, ezért járjon börtön a bántalmazónak (de otthon nyugodt lélekkel megeszi a leölt csirke, marha, disznó vagy más állat húsát, szerinte az nem bántalmazás). Ezek a pszichológusok nem kezelik az út szélén kéregető koldusokat, akiknek igazán szüksége lenne egy lelki gyógyítóra, de mert nem fizetnek honoráriumot érte, így nem éri meg velük foglalkozni.
   Ugyancsak ők javasolják a másság jegyében, hogy át kell írni a régi, elavult magyar vagy más népmeséket, miért ne élhetnének még ma is, ha meg nem haltak azok a királyfik, akik egy másik királyfit vettek el feleségül. Ez nem a talpraesett pszichológusok világa lesz.