Rongyolódott történelmünkön átnézünk egymásra,
Röpke suhintások az évek, szellemed idézem.
Kárpátok alatt, magyarnak lenni nagy szent akarat,
Nyögni sorsunk, őseink nyelvén építeni falat.
Sírva borulni minden magyar rögre, és átérzem,
Hogy a Magyarok Kürtje szebb jövőt ígért áldásra.

Nem vagyok csupán költő, nép is vagyok, emberöltő,
Bizonyosság arra, hogy rájár a rúd a magyarra.
Zajzon vize aranyhalát már kifogták a bankok,
A király meztelen, néped esztelen. Új Kordalok
Hullnak a porba, és betonkaloda épül arra,
A szivárvány is éhes, mint a farkas, az üvöltő.

Az új Aranykor küszöbén, a pénz tengelyén forgunk,
Szemünkbe vasreszeléket szór a vad nyugati szél.
Börtöndalok, kopnak a kőtáblára vésett szavak,
Káin álmában visszhangoznak, befagynak a tavak.
Égbolt szürkéjén ősz-illat rebben, beköszönt a tél,
Forradalmak elvéreznek, mindig újat álmodunk.

Szívünkben lüktet a Nap, fényképezi a végtelent,
Szempillánkon pihegő Hold nekünk szüli az időt.
Időnk álma féktelen, végtelen titkos vágyat sző,
Vak hitünk plédje alatt a világegyetem oly bő.
Tűzpiros üveggömbök súrlódnak, és az eredőt
Imára kulcsolt kézzel keressük, az örök Istent.

Duna Köztársaság, te megint csak eljátszol velünk,
Álnok vagy, szkizofrén, cinikus, végtelenül hazug.
Szabadságunk csodaszarvasát űzöd bősz Trianon,
Víz alá merült repedt harangok, csonka test a hon.
Bezárult égi ajtók alatt, egy tehervonat zúg,
Boricát táncol a Don-kanyar, első ütközetünk.

Utolsó harcunk ötvenhat, felszántott Leánymező,
Kakaslövés helyett akasztják fiataljainkat,
És megrendelt érdekszövetségek Pilátusai
Kampányolnak a Golgotán, feltámadni korai.
Lélek a magva az életnek, égő fáklyáinkat
Visszük a templomba, iskolánkkal ne légy elnéző.

Kezünket fogva mi leszünk az ezer éves határ,
Lánc, lánc, eszterlánc, vesekövek és új határkövek
Mohásodnak, de fenyők nőnek őseink szeméből.
Bújj, bújj, zöld ág, bölcsők és koporsók, és az időből
Visszatér Hunor és Magor. Ősi gének és elvek,
Táltosok és színészek zárkájában turulmadár.

Pávatollakkal ékeskedő hamis birodalom,
Felmarkolt pénz a hatalom, kultúránk ma nem érték.
Hat alom gyerek minden családban, lesz bölcsőbosszú,
Tükrünk ne törjük el, így az élet fonala hosszú,
És túléljük a történelmet, szülőföld a mérték,
Erdély bércein griffmadár, a magyar irodalom.

Költőtárs, mesterem, más hitében is van igazság,
Melynek tömérdek színét tükrözte múltnak tengere.
Tiltott imákat énekelni nekünk csak ott szabad,
A völgy fölött, ahol a zerge jár, és a szél szalad,
Árnyék nélküli sziklafalra, visszhangzó éterre.
Kimondott szó, eltemetett kincs, sarjadó boldogság.

Rab tested kivitorlázott az űrbe, park lett sírod,
Árbócod utókor gerince, Gólemek roppantják,
Csalók, tolvajok, hazugok és lélekfojtogatók.
Istentől lopják a hatalmat, vadászok és hajtók.
Ringass végtelen óceán, hullámaid sodorják
Korallszigetem, költői tanácsod fénybe írod.

Jön, szent hittel az ifjúság, keresztre menni készek,
Szívből jövő ének, aranybabért hintsél fejükre.
Szabad lelked zászlaját lengetik, és hirdetik azt,
Hogy különös lángú tüzed ég, lármafákat fakaszt.
Jön az ifjúság, szemükben a megszállottság tükre,
Megidézett szellemed átölel, vértanúd leszek.

---

(Csernátfalu, 2012. február 2.)

1. Nádudvary Mária és György:
   2020. október 9. 19:19

   Mintha hasadna a hajnal mostanában felettünk és sütni kezd a Nap, bár nem kell félni a napszúrástól. Szép az élet és a Jóisten legyen velünk továbbra is. Marosvásárhelynek ismét örülni lehet és példát mutat az összefogásra. Ép testben ép lélek, focistáink újból igazolták Szófiában. A vers nagyon szép, de fel a fejjel! Mindenkinek aki betűzi ezeket a sorokat kellemes őszi napokat kívánunk jó egészségben!
   Nádudvary család

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ