Ha egy idegen nagyvárosban tartózkodol, egyszer csak elfog valamilyen megmagyarázhatatlan nyugtalanság-érzés, amíg véletlenül megpillantod az 1-es számú villamost. Ekkor megnyugszol: a dolgok kezdeténél tartasz.

*

Milyen jóleső érzés kifizetni egy adósságot! Visszajutás a rendbe. A másik tiltakozik: nem kellett volna sietned, nincs annak semmi jelentősége…Ám a dolgoknak vissza kell térniük a rendbe. Nem értettem soha a filológusok abbéli igyekezetét, hogy egyéb jelentést találjanak Szokratész utolsó kívánságának: a szomszédnak vissza kell szolgáltatni a kölcsönkért kakast.

*

Rendberakni a dolgokat. Az össze-nem-illőt elválasztani az össze-nem-illőtől, az összeillőt az összeillő mellé helyezni. Szintézist létrehozni, egymáshoz közelítvén az embereket, összeházasítani őket egymással és a dolgokkal – milyen lényegbevágó filozófiai gyakorlat!
Megfigyeltem, hogy az emberek lenézik azokat a foglalatosságokat, amelyek nem egyebek tulajdonképpen, mint nemes gyakorlatok degradálódott módjai. Például lenézik az emberek a házasságközvetítőket. Ám a külváros felfogásában ez teljesen rendjén való. A világot nem lehet abban az állapotában hagyni, amelyikben leledzik. Összetörött, szilánkokból álló valami. Hogyha tudod, hogy egy bizonyos ember odaillik egy bizonyos helyre, hogyha tudod, hogy egy élő eszme összeillik egy másik élő eszmével, nem lehet nyugtod addig, amíg nem teremtettél új egyensúlyhelyzetet.
Ez tulajdonképpen az én érzéseim legtisztábbika. Talán az egyedüli valójában tiszta: jelentésében az én sehol sincs jelen.

*

Nem világos, mit nyer az ember azzal, hogy lemond minden ambíciójáról, a mérhetetlen gőgöt őrizve meg csupán. Nyereség-e ez? Erkölcsi győzelem, talán? Igen, az. A testvéré, a szegény testvéré.

*

Milyen bölcs! Így kiáltanak fel a többiek, látván, hogy el tudja fogadni a vereséget, hogy lelki derűjét nem töri meg a kudarc. Szinte sztoikus nyugalmú, elérte a szenvtelenség állapotát, a közömbösséget, az ataraxiát.
Ám a legtöbben nem tudják, hogy létezik a pozitív közömbösség, amely az életé, a teljességé. Nem a vágyak elfojtása, hanem mindük megkettőzése a megoldás. Létezik a „semmit-se-szeretés” bölcsessége. De mindenekfelett létezik az „ezt-is-azt-is-szeretés” bólcsessége is: szeretni az alternatívát. Bármi is történik egy adott helyzetben: jó az. Kettőzd meg és ne oltsd ki a vágyaidat, és boldog leszel.
A tékozló fiú történetének kifejezés-körében maradva: „Ha sikerül a bűn, jól van: enyém a gyönyör. Ha nem sikerül, akkor is jól van: erkölcsös vagyok”
De jobb, ha megtalálod a magad kifejezéseit.

*

Alternatíva. Kirkegaard erről is beszélt. Ez az ember érintett minden érvényes problémát. De mennyire unalmasan tárgyalja őket szinte mindig!

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Demeter Maria:
   2020. október 8. 14:56

   „…létezik a pozitív közömbösség,amely az életé, a teljességé. „(ez nem a pozitív gondolkodás,hanem alapvető életérzés)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ