Anélkül, hogy sok biológiát tudnál, megkockázhatod az elején a következő feltevést: először megszületik az élő szervezet, és a csontváz csak ezután jön létre; először élő plazma vagyunk, és csupán csak ezután válunk gerinces lényekké. Így vagyunk mindennel, ami élő, a gondolkodást, az erkölcsöt is beleértve. Ám, ha a biológiában mégsincs így, annál rosszabb neki. És a tanároknak (Egy okkal több van a birtokukban, hogy halott lények maradjanak).

*

Elvárom az Iskolámba a félénk ifjúembert. Létezik valami felbecsülhetelen érték a félénkségben: megőriz. Különösen azoknál a népeknél, amelyek könnyen beérnek, mint amilyenek ezek a latin népek (ha úgy tetszik), a félénkség páratlan nevelési érték. A lényeg az, hogy meghosszabbítsd a fiatalságodat, bármilyen eszközzel, éppen a félénkséggel is. Hiszen valamennyi „magasabbrendű állat” hosszú fiatalkorral rendelkezik (Ezt biztosra tudom a biológiából).
A harc az igazi tanító és a szülő között ebből származik. A közönséges tanár a szülővel konspirál abban, hogy az ifjat mielőbb éretté tegye ; hogy szükséges ismeretekkel ruházza fel – mondják ők; hogy felkészítse az életre – mondják mások. Közbelép ekkor a tanító. A fiatal egyedül nem tud védekezni, nem tudja egyedül megvédeni azt, ami benne a legjobb: saját ifjúságát; hiszen őbenne is léteznek ilyen jellegű csábítások, késztetések, kísértések, ösztönzések, amelyek az érés felé vonzzák. És mégis a szívében egyfajta minőségi nosztalgiát őriz: a famulusi mivoltát, keresi a tanítóját.
Ó, milyen gyönyörű dolgok mennek végbe az életben mostanság, úgy 20 és 25 év között! A szülők az életbe lökdösik; a tanárok diplomákkal látják el; a környező világ megnyitja számára a kapuit; egyre sarkallják saját érvényesülési ösztönei is. Ő pedig? Ő habozik még. Pedig világos minden, mondják is neki: íme a jó állás, íme a jó parti, amott pedig a jó elhelyezkedési lehetőség. Mire vár még?
Nem, ő vár még. Valami vár benne. Valami benne késlelkedik. Boldogok azok, akik e válságos helyzetükben a nagy késleltetőre rátalálnak?

*

A tékozló fiú nem ment volna világgá, ha a jó tanítóval találkozik.

*
A tékozló fiú testvére világgá ment volna akkor is, ha a jó tanítóra talál.

*

Ezek az emberek azt hiszik, hogy paradoxon azt kijelenteni, hogy a híd, a mozdony nem konkrétumok, hanem egyszerűen, alkalmazott elvonatkoztatások, elvonatkoztatások anyagiasulásai, hogy a tékozló fiú testvére konkrét valami, és egy országút: elvonatkoztatás. Végső soron, mindenkinek a maga dolga. Mindenki abban a világegyetemben mozog, amelyik neki tetszik.

*
Biztos vagyok benne, hogy találok majd az Iskolában valakit, amint egy kurzust olvas. Odajött, mert csend van, és zavartalanul lehet olvasni a kurzust. Meg fogom majd kérni gyöngéden, – hogy jöjjön később.

---

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ