A 2002-ben létesített, zilahi Hepehupa folyóirat, amelyet az Ifjúmunkás, majd az Előre, később a Romániai Magyar Szó éldetiskoláin formálódott (néhai) Fejér László álmodott meg és vezetett elhunytáig, mindinkább azon van, hogy betöltse művelődési hivatását ama térségben, mely Ady szellemiségétől otthonos: a Szilágyságban. A kolozsvári Krónika napilap nemrég interjút közölt a laphagyományokat tovább éltető fiatal főszerkesztővel, Vicsai Zsolttal. A beszélgetésből megismerjük mind e létében rendhagyó lap történetét, mind tegnapi és jelenkori vonzáskörét. A Hepehupa rendhagyó volta mindenek előtt abban áll, hogy nincsenek olyan előzményei, melyek gúzsba kötnék a tovább lépését. Megszületett, mert igény volt rá, s bár évek teltével szóba került a névváltoztatás gondolata, Vicsai Zsolt szerint „a Szilágyságban 2002-ig sosem működött kulturális folyóirat, most végre hosszú éveken át fennmaradt egy, amelyben egyes szerzők írásaik java részét jelentették meg, hát akkor bárkiben felvetődhet a gondolat, hogy ennek a névnek már szimbólumértéke van, a szimbólumokkal pedig nem árt óvatosan bánni.” Az Ady-örökségre hajazó elnevezés tehát maradt, csupán a munkatársak váltották egymást: egyesek kihaltak, mások elhallgattak, új fiatalok jelentkeztek. Mivel a lap sosem ragadt le az irodalmi ambíciók kielégítése mellett, „Szilágysági művelődési folyóiratként határozta meg önmagát tizenhét évfolyamon keresztül, ez a megjelölés szerepelt a borítóján még tavaly is, de közben tudatosult bennem – hangsúlyozta az új főszerkesztő – ,, hogy a ‘szilágysági’ jelző már nem felel meg teljes mértékben annak, ami a lap körül történik: a helyi szerzők szórványos jelenléte vagy éppen duzzogása miatt számos szöveget közöltem székelyföldiektől, Bihar megyeiektől, másoktól. Ma már »irodalom, vizualitás, (ott)honismeret« címszavakkal jelöljük a Hepehupa identitását, tehát a szépirodalom és a kritikai szellem valóban hangsúlyosabb szerepet kapott, de továbbra sem nélkülözhetjük a helytörténetet és a néprajzot. Ami megváltozott a lap körül, az talán a kulturális folyamatok szemlélete.”

Így aztán a lap olvasottsági köre is a fenti elvekhez igazodik: „Ha eddig nem is sikerült maradéktalanul teljesítenünk ezt a célt, azt legalább megelégedéssel mondhatom – így Vicsai Zsolt -, hogy tavaly óta már beszélnek rólunk, elkezdtek figyelni ránk: Demény Péter többször is bemutatta a lapot a Marosvásárhelyi Rádióban, néhány hete pedig Zsigmond Andrea közölt egy rövid összegzést eddigi tevékenységünkről a Hamlet.ro színházi portál Facebook-oldalán. (Ebből idézünk: »2002-ben indult Fejér László (fő)szerkesztésében, évente négyszeri megjelenéssel. Vicsai Zsolt 2019-ben vette át Fejér László helyét az ő hirtelen jött sajnálatos halála miatt. Ez többnyire egyszemélyes munka, bár Laci bácsinak és Zsoltnak is voltak/vannak segítőtársai. A papíralapú folyóiratban verset, prózát, kritikai jegyzeteket, múltidéző esszéket, interjúkat, képzőművészettel kapcsolatos írásokat, útijegyzeteket olvashatunk. A lap megjelenését a Communitas Alapítvány és Szilágy Megye Tanácsa támogatja.
Idénre újítottak azzal, hogy teljes mértékben színes nyomdatechnikával nyomtatják a folyóiratot…«) Augusztus 18-án Elek Györgynek, a Szamos folyóirat főszerkesztőjének meghívására Szatmárnémetiben vehettem részt kerekasztal-beszélgetésen, amit a kulturális lapok 21. századi szerepéről tartottak.”
A főszerkesztő fontosnak tartja lapjában a középnemzedék alkotóinak szerepét, mert hidat képeznek az idősebb nemzedék és az érkező fiatalok között. „2019 óta magam is az egyik legfontosabb szerkesztői feladatomnak tartom a fiatalok felfedezését, mentorálását, s ebben a tekintetben mutatkoztak is eredmények: Balázs Tímea, Covaciu Norbert, Gódza Csilla, Koppányi Ádám, Kis-Juhász Kriszta, Nóti Arianna, Szilágyi Ákos olyan fiatal alkotók, akik örömmel bízták a Hepehupára magukat, s közben többségük más irodalmi-kulturális lapokban (Várad, Tiszatáj, Előretolt Helyőrség, Székelyföld) is jelentkezett, közülük Covaciu Norbertnek már az első novelláskötete is megjelent.” Nem hallgatható el az sem, hogy „a történelmi, helytörténeti, néprajzi témájú írások korábban erős rétegét képezték a lapnak, egy alaposabb válogatás után köteteket lehetne összeállítani belőlük”
A Krónikában közölt interjú végső tanulságként fogalmazza meg, hogy a hatékony munkához szükség van a lap közönségkapcsolatainak erősítésére, ahogyan az a Hepehupa megszületésétől követendő hagyományként él a szerkesztőség törekvései között.
A Hepehupa FB-oldalán Vicsai Zsolt Házunk tája c. összeállításban kísérelte meg érzékeltetni a folyóirat törekvéseinek többrétűségét, védelmébe véve a jelenségek irodalmi megközelítésének módját is. (Káfé Főnix)