Ma Kenéz Ferenc A visszaírt betű c., válogatott verseket tartalmazó kötetéről fogok beszélni.
Nagyon érdekes költői pálya a Kenéz Ferencé. Nagyszalontán született, Kolozsváron élt sokáig, aztán Pestre kivándorolt; de hát ezek éppen csak életrajzi tények, mint ahogy az is, hogy a Forrás második nemzedékéhez tartozik, olyan alkotók társaságában, mint Farkas Árpád, Király László, Csiki László, Bogdán László… De – mindig egy külön hangot képviselt és képvisel a mai napig, persze ma már könnyű külön hangokat képviselni, mert ma nincsenek közösségi hangok, vagy másként vannak a közösségi hangok, és hát természetesen egy 70-en felüli ember már nem keres nemzedéket magának, nem is talál, hiszen az az indulás varázsához tartozik, hogy az ember úgy érzi: ugyanazt akarja, mint a másik. És ezen nem is gondolkozik, hanem csak írja a műveit.
Borcsa János kiváló utószavából megtudjuk, hogy 1967-ben, a Vitorlaének c. antológiában közölt először „fontosan” Kenéz Ferenc, é aztán 53 éve ez a pálya folyamatosan alakul, alakul…
Azért mondom, hogy más, mint a Farkas Árpád lírája, mert Kenéz Ferenc mindig iróniával viszonyult a közösséghez. Mindig valami mást keresett. Mindig, ha közösségről beszél, akkor is kívül marad rajta, ha történetesen benne is van. Úgy, mint a csodálatos hosszú versekben, és ezt mindenféle túlzás nélkül mondom, akár 89 előtt, akár 89 után, az egyén problémáiban mutatja meg a közösséget. Ilyen például a Lilike medika leveleiből c. poéma. Ezt azért emelem ki, mert Marosvásárhelyen játszódik, az orvosin, és néhány éve Gáspárik Attila színművész költői estet szerkesztett belőle.
A Lilike medika leveleiből, mint sejthető, egy orvostanhallgató leveleiből tartalmaz gondolatokat, de hát ez olyan sután hangzik, ezekből a részben elképzelt, részben valóságos levelekből írott poémában benne van a sztálinizmus összes visszássága, egy egyetemista teljes naivitása, egy olyan egyetemistáé, aki nem Marosvásárhelyen született, s albérletben vagy bentlakásban lakik a városban, tehát a cseppben a tenger, hogy úgy mondjam. Ez van ezekben a versekben, az XYZ-ben, a Lilikében, a Szabadnak lenni mit jelent poémában, mindig… Nagy dezillúzió, kiábrándulás lehetett ez annak a nemzedéknek a számára,, és ez így vagy úgy, minden életműben megmutatkozik, bár van, akinél nagyobb színvonal-esésekkel; itt a Kenéz Ferenc esetében inkább azt mondanám, hogy színvonal emelkedéssel mutatkozik meg az, hogy a szabadság se jobb, mármint ez a politikai szabadság, vagy az, ami beköltözött ebbr a térségbe 89 után, az se jobb, mint a 89 előtti világ… Abban nem hagyták az illúziókat kibontakozni, központilag nem hagyták, de még mindig maradt egy nagyon erős reménysugár, Nyugat felé, vagy a tőlünk nyugatabbra eső világ felé. És 89 után pedig a pénz, a kapitalizmus, a szétszóródás, az atomizálódás világa nem hagyta, hogy az ábrándjaink teljesüljenek, nem beszélve az életkorról; egy negyven éven túli ember másként álmodik, mint egy huszonéves…
Szóval, olvassák nagy kíváncsisággal, szeretettel és érdeklődéssel Kenéz Ferenc verseit, A visszaírt betű c. kötetét, mely arról tanúskodik, hogy Kenéz Ferenc nem egy nagyon ismert költő. Sajnos…
De aki elmélyed a költészetében, az tényleg tanúsítani tudja, hogy a világ hálátlan volt vele szemben és az értékelés felületes volt vele szemben.
Olvassák, lapozgassák, éljék meg ezeket a szép verseket…

Forrás: Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adása, 2020. október 5, reggel (az eredeti hanganyag átírt változata)

A könyv hátsó füléről:

A Rádiusz Könyvek megjelentetésével a Magyar Napló Kiadó sorozatot indított. Azoknak a „sugárzó” életműveknek – és a szerzőikről szóló monográfiáknak, tanulmányköteteknek – kíván benne otthont adni, amelyek egyedi vagy átfogó erejűnek bizonyultak a magyar irodalomban, irodalomtörténetben. A könyvcsalád rádiuszai által befogott tér a teljes világ magyar nyelvű életműveit magába öleli. Az emberi és a nemzeti lét meghatározó kérdésein gondolkodó, a történelmet átvilágító, a mindenkori emberi helyzetet lényegszerűen felismertető lírai, epikai, drámai, esszéírói és műelemző munkákat tárja olvasói elé. A sorozat műveinek erős sugaraival segíti annak a fénynek a tudatosítását, amely a magyar irodalomból izzott fel a nemzeti és az egyetemes kultúra értékrendjének tükrébe.

*
A sorozatban, amelynek arculatát Árkossy István tervezte, eddig megjelent:

1.
LÁSZLÓFFY ALADÁR: A VÉGTELEN KÉSZENLÉT / Kötetben először közreadott versek (2019)
2.
CSEKE PÉTER: AZ EMLÉKEZET FELTÁMASZTÁSA / Válogatott és újabb tanulmányok (2019)
3.
GION NÁNDOR: EZEN AZ OLDALON / Novellafüzérek, regények (2019)
4.
LÁSZLÓFFY CSABA: VASÁRNAPI PSZICHOANALÍZIS / Válogatott versek (2019)
5.
BABOSI LÁSZLÓ: KÖLTŐ A DIKTATÚRÁBAN / Ratkó József pályaképe (2019)
6.
PÁSKÁNDI GÉZA: AZ INTELLEKTUS MÉLTÓSÁGA / Válogatott esszék (2019)
7.
BEKE MIHÁLY ANDRÁS: „NINCSEN SZÁMODRA HELY” / Válogatott esszék (2020)
VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ: KOPONYÁMBAN GYERTYA / 100 vers (1969-2019)
9.
KENÉZ FERENC: A VISSZAÍRT BETŰ / Válogatott versek (1972-2018)