Nászta Katalin: ínyemre való
én azt hiszem, hogy ő azt hiszi
és nem beszéljük meg
belebonyolódnánk
bizonygatnánk: én azt hiszem…
vége sem lenne
maradunk hát az énhiszemben
tán egy csoda összerak
s kibogozza
én is csak azokat szeretem
akiket ismerek
s még azokat sem mindig
fáradt leszek
távolabbra kell kerülnöm
hogy jobban lássak
nem csak őket: magam
tükreikben
hát nem jobb az egyszerű
mint a kimódolt
túlbonyolított kacifántos
divatos hóbort?
lehet szebb, de én elveszek
a sok cikornya között
s nem tudom mit érezzek
nyelvével rám mit ölt
ergo, ha annyit mondasz
szeretlek ahogy vagy
nem kell hozzá ragasztanod
plusz mondatokat
ha sorolni kezdenéd bájaim
nézném mi maradt ki
nem tudnék örülni: hallak
szerelmet vallani
2020. 10. 04.
2020. október 10. 03:39
„Ínyemre való” így, ahogy van, cikornya nélkül.
2020. október 10. 04:52
Köszönöm, Hajni – csupaszon s cikornyástul… :)