Minden reggel, mielőtt
kilépnék a forgalomba,
elfújod: tartsak egy kis szünetet
a fantáziálásban és a frenetikus
rímkeresésben – koncentráljak ilyenkor
a gyalogátkelőkre, a paradicsom épségére,
meg a sütőtökre.
Mert egyszer megtörténhet,
amit eddig megúsztam
s ugye nem éri meg
az a pár sornyi rímes kotyvasz,
melyet esetleg hazáig
el is felejthetek.

De mondhatod-e valakinek,
hogy ne vakarja meg a füle tövét,
ha neki épp ott viszket,
vagy ne rázza ki cipőjéből a kövecset,
mikor az úgy szúrja a talpát –
mert levághatja mindkét
karját a vonat, ha valaki festőnek született,
akkor lábujjával is markolja az ecsetet –
szóval, ne mondd nekem:
fontosabb a paradicsom vagy a kutya,
hogy este kiengedjem az udvarra.