Érdekes megfigyelni bizonyos, a keletkezési fázisban még érvényes, állapotoknak vagy folyamatoknak a leromlott formáit. Az az ellenszenves ember, aki azért beszél, hogy „hallatszodjék”, akinek esze ágában sincs téged meghallgatni, hiszen neki van számodra valamilyen mondanivalója, szintén ilyen degradált módozat. Felindultsága, eredetileg, legitím volt. Mivel senki sem azt tanulja meg, amit neki mondanak, hanem azt, ami benne készen felépítve mondatja magát. Bármely tanulási aktus: a gondolatnak belső, önmagától való explicitté válása. (Ezt a tanárok is tudják, amikor ismételtetnek a gyerekekkel. Csakhogy ők – közvetett vagy közvetlen módon – meg is állapodnak az ismétlésnél, vagyis a legközönségesebb formájánál a tanulásnak).
Ezért éreztem mindig azt, hogy az ostoba emberek sokkal érdekesebbek, mint az okos emberek többsége. Nem azáltal, amit mondanak, hanem ahogyan előadják a mondandójukat. A szabadság okán, ahogyan beszélnek. Az okosak intelligenciája az eredendő félelemben gyökerezik: megelégszenek azzal, hogy ne mondjanak badarságot. Ami kevés, siralmasan kevés.

*

Jacob Casanovának (az Emlékezések írójának) egyik megállapítása: „Negatív vonatkozásban a túlzást mindig sokkal veszélyesebbnek találtam, mint pozitív értelemben.” Ez is egy szempont. A tékozló fiú testvére egy társat kapott.

*

Egy fiatalember felkeres az Iskolában, hogy bemutasson egy dolgozattervet. Jó-e? Nem tudom, hogy jó-e, vagy sem, készítsd el először a dolgozatot. – Hogyan készíteném el a dolgozatot terv nélkül? Hogyan tudtad elkészíteni a tervet dolgozat nélkül? Hiszen a terv a dolgozatból születik, úgy, ahogy a csontváz is az élő plazmából jött létre.
Természetesen, szükséged van az állványzatra is. De ha azt hiszed, hogy a gondolat állványzata azonos az épülő házakéval, és bármely gondolat esetében azonos, a legjobb úton vagy, hogy pedagógus váljék belőled.

*

Mekkora bánatnak kell rejtőznie annak a szívében, aki, mielőtt egy könyv írásába belefogna, pontosan tudja előre, hogy mit fog majd megírni abban a könyvben! Egy olyan ember, aki cselekvés közben semmit sem tanul, hasonlít ahhoz a nagyothallóhoz, aki kérdéseket tesz fel, amelyekre előre tudja a választ. Az a modern turista ő, aki azzal a szemmel indul el szép tájakat látni, amellyel odahaza nézte a róluk készült fényképeket.
Az ő szempontjából nézve a dolgokat, a tékozló fiú testvérének százszázalékosan igaza van, hogy el se indul világot látni. A tékozló fiú sem indulna útnak csupán ennyiért.

*

A tékozló fiúnak nincs egyebe a gyönyörnél. A tékozló fiú testvéréé a kíváncsiság és a gőg. Ki vétkezik közülük nagyobbat?
Vagy talán a kíváncsiság egyformán jellemzi mindkettőjüket? A különbség csak az, hogy a tékozló fiú tárt ajtók mellett szemlélődik, a testvére pedig a kulcslyukon át.

---

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ