Fülöp Kálmán: Az áldozati bárány

Lelkem fű-szőnyegén
iszonyú nyomok.
Életem kerti fáira
keserű múltam aggatta
rá a csalódás gömbjeit.
Egy-kettő-három…
Elviselhetetlenül sok.
Néha késő este a
nyomokba pottyan
egy-egy gömb-emlék
s robbant cafatjai
lángra gyújtják
hamvas parázson
ájult éjszakáimat
s én önzetlenül
a Múzsának áldozom magam.

2020. október 11.