Keszthelyi György: Letargia
Ráfércellek erre a tájra,
úgy, ahogy illik – kelléked vagyok.
Megmérettél egy újabb születésre,
beépítelek ébredéseimbe.
Minden mozzanat rád mutat.
Elrugaszkodtam, de visszatérek,
összefognak az alkatrészek –
a rettegések előérzete.
Pusztai Péter rajza