REVANS

A házigazdáék meglehetős későn arra kérik az egyik vendéghölgyet, hogy énekeljen valamit. A hölgy szabadkozik.
— Kérem, már késő van, nem szeretném zavarni a szomszédokat.
— Sőt éppen ezt akarjuk — feleli a házigazda —, azok a disznók tegnap leütötték a kutyám derekát.

Színházi Élet, 1937/16

SZÁMTAN

A tanító kérdi Mórickát, mennyi kétszer kettő.
— Kétszer kettő öt — mondja Móricka.
— Micsoda? Még ezt sem tudod? Mars az ajtó elé!
Móricka szomorúan áll az ajtó előtt, amikor megérkezik egy későn jövő osztálytársa.
— Te miért állsz itt?
— Mert a tanító úr megkérdezte, hogy mennyi kétszer kettő, és én nem tudtam megmondani.
— Na hallod. Kétszer kettő, az négy!
Mire Móricka ijedten elkapja a barátja kabátja ujját.
— Akkor be se menj! Én már ötöt ígértem neki, mégis kidobott.

Budapest.

SUHA?

A Nemzeti Színházban Gózon Gyula a vicc-központ. Gózon fáradhatatlan: előad, mesél, mókázik, ha kell: énekel és táncol. Elismeréssel mesélik róla a kollégái: 1933 óta egyetlen komoly szavát sem hallották. Van egy rendkívül izgalmas története, úgy kezdődik, hogy amerikai gyermekrablók elragadják egy milliárdos família gyermekét, kofferba teszik, a táskával elmenekülnek s mikor otthon kinyitják a koffert, óriási megdöbbenéssel látják, hogy a gyerek helyett csak suha van benne. Erre a bandavezér előrántja kését… Itt rendszerint csöngetnek, vagy Gózonnak eszébe jut valami sürgős elintéznivalója, a mesét abbahagyja, és elrohan. Eddig körülbelül hatszázötvenszer fogott már neki a történetnek. Jávor Pál azt ígéri, hogy az ezredik »nekikezdést« fényesen megünnpelik —, bár nem adják föl a reményt, hogy egyszer talán mégis csak megtudják a nagy titkot: mi az a suha…

Színházi Élet, 1937/17